Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         mereven tud nézni; az egész arc kövér, de színtelen tekintetével,
 2    I,      I| patriarkális tekintetet vesz föl ez arc, hogy az ember atyjára gondol
 3    I,      I|             a kalap karimáján.~ ~Az arc meg van borotválva, csak
 4    I,     II|       meglátom a szenvedés okait az arc színéből. Hátha mégis meg
 5    I,    VII|       aranyon keresztül világlik az arc hajnalodó színe, melyet
 6    I,    VII|            karcsú és délceg. De mit arc, termet és szemek? Mit ér
 7    I,    VII|     tekintetű, megvető, szoborszerű arc hideg, keserű mosolyával,
 8    I,    VII|              Az ily hideg, halavány arc az asszonyok veszedelme.
 9    I,    VII|              egy megragadó szépségű arc, melyet csak a szerény komolyság
10    I,    VII|            vonásaiban keveset ígérő arc.~ ~– Tehát Flóra kisasszony
11    I,    VII|        bírja, s lássa, vajon e szép arc hogy jön zavarba kérdésére.~ ~
12    I,    VII|             nem akart sikerülni; az arc valamivel hosszúkásabb lett,
13    I,    VII|          igazíta a képen, és íme az arc most tökéletesen hasonlított
14    I,     XI|        találta a többiek között. Az arc, melyet Krammné mutatott
15   II,    XIV|  mindannyiszor felkeresé, midőn élő arc nem volt körüle, s oly jólesett
16   II,     XV|          szemöldök! Finom, halavány arc, olyan kéz mint a bársony,
17   II,     XV|            szépségű kebelére. És ez arc, e halványpiros, istennői
18   II,     XV|        szemei közé vágja.~ ~A fehér arc egyszerre elkékül, elzöldül;
19   II,  XVIII|       férfira nézve. Kicsicsomázott arc, középen szétválasztott
20   II,  XVIII|     idomítani… Minő leend e képzelt arc a valóban?~ ~Úgy dobogott
21   II,  XVIII|           És belép rajta – nem azon arc, azon alak, mit Fanny képzeletében
22   II,    XIX|         lehet neki okozni, az egész arc, egész alak egy vágyat,
23   II,    XXX|            tiszteletreméltó volt ez arc a halál után, letisztulva