Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         lefaragják az egy tömeggé vált sarat, s annál nagyobb diadallal
 2    I,      I|   kezekkel, sovány, száraz, bőrré vált orcával kedvetlenül szemlélve
 3    I,      I|      párizsi szalonokban szokássá vált az „r” betűt ki nem mondani,
 4    I,    III|        megindultak a sűrű bozóttá vált csaliton keresztül a gyalogutakkal
 5    I,     IV|        István, mi később szokássá vált nála, annak akivel beszélt,
 6    I,    VII|         minden percben más alakot vált, még soha két férfinak nem
 7    I,    VII| gömbölyűségéből kissé hosszúkásra vált, s kezdte restelleni, hogy
 8    I,    VII|       dühvé, végre kétségbeeséssé vált, hogy sehol sem találta.~ ~
 9    I,    VII|       mérve, s büntetésül ostorrá vált rájuk nézve éppen e lélekerő,
10    I,   VIII|     tulajdonság még szükségesebbé vált azon körülmény által, hogy
11    I,   XIII|    úgyhogy utoljára példabeszéddé vált az úri körökben „Nem megyünk
12    I,     Sz|   színháza volt, a húszas években vált híressé, 1829-ben bezárták~ ~
13   II,    XIV|             Milyen jó gazdasszony vált belőled. Nézze meg az ember,
14   II,    XIV|    kedélyéből komoly ünnepélyesre vált. Megfogá a leányka két kezét,
15   II,     XV|         örökre megközelíthetlenné vált rá nézve.~ ~Ha az egekbe
16   II,   XVII|         egy időre a példabeszéddé vált letargiát, megmozgatá a
17   II,   XVII|          lelke előtt a tüneménnyé vált ideál. Azt látta ott a gyűlés
18   II,  XVIII|         hogy szinte példabeszéddé vált, és ha valaki együtt látja
19   II,   XXII|       könny nélkül, panasz nélkül vált el tőle. De lelkébe látott
20   II,  XXIII|           minden nap más szeretőt vált, hogy ma gróf Erdeyvel,
21   II,  XXIII|   elváltunk, nagyon morális ember vált belőled. Ilyen idegen fickó
22   II,   XXIX|         Utolsó, minőben a halálra vált betegeket részeltetik.~ ~