Kötet, Fezejet

 1    I,     II|        bánná, ha az egész világ tudná azt, mit én tudok, csak
 2    I,      X|  negyedik és egy ötödik – és ki tudná hányadik? És ezek mind igen
 3    I,   XIII|        is csillog valamitől, ki tudná, hogy mitől. Kétséges színű
 4   II,    XIV|      leányt, aki őt boldogítani tudná.~ ~– És te nem akarnál hozzája
 5   II,    XIV|      igazán, oly igazán! mint ő tudná szeretni. Nem mondaná azt
 6   II,     XV|        szét, mintha először nem tudná, honnan jött e szó. Szemei
 7   II,     XV|        adó háziúr, s mintha nem tudná ezt minden ember.~ ~Tulajdonképpen
 8   II,   XVII|   cseppig, és meghalni, és ő ne tudná azt meg soha. Őt látta maga
 9   II,   XVII|       előtte, és az ifjú sohase tudná meg, miért halt meg. Őt
10   II,  XVIII|    festett múzsákra, mintha nem tudná, hogy ki az a Fanny.~ ~–
11   II,    XIX|       új asszonynál, ha azt sem tudná, hol kezdjen mindezekhez.
12   II,     XX|         salugádoros batárok, ki tudná, hány emberre és lóra számítva,
13   II,     XX|         Sőt ellenkezőleg, ki ne tudná azt a praktikus életből,
14   II,    XXI|   pünkösdi király beszédein. Ha tudná, hogy ezt udvarlásnak nevezik,
15   II,    XXI|      meghalna ott, és senki sem tudná, miben halt meg. Flóra pedig
16   II,   XXII|         engemet elveszni!”~ ~Ki tudná, mit tesz az?~ ~„Paripa,
17   II,    XXV|    nejét nyerhesse vissza.~ ~Ha tudná, mit cselekszik?!~ ~ ~ ~
18   II,    XXV|        sárga, szegény.~ ~Óh, ha tudná, minő kegyetlen kínzást
19   II,  XXVII|     komoly volt, mintha most is tudná már, hogy a gyöngeség milyen
20   II,  XXVII|         gömbölyű ajkait, mintha tudná ő jól, hogy mit akar mondani,
21   II,   XXIX|        komolyan tekinte, mintha tudná jól, hogy ezek igen tiszteletreméltó
22   II,   XXIX| homlokát.~ ~– Hogy örül, mintha tudná, hogy ezentúl te fogsz atyja