Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            Ez jó calembour * volt tőlem, c'est une plaisanterie. *
 2    I,      I|       veszik, hogy pénzt kérjenek tőlem, s amint az egyik elkezdi,
 3    I,    III|        urak? Ah be együgyű kérdés tőlem! Hogyne ismernék ily művelt
 4    I,      V|        tennék is, mit vehetnek el tőlem? Híremet? Akkor leszek boldog,
 5    I,    VII|           Igen sajnálom, hogy nem tőlem származik, vagy hogy Rudolf
 6    I,   VIII|       többi, minden hónapra kapsz tőlem elprédálni való pénzt ezer
 7    I,      X|    meglehetősen messze eltávozott tőlem, s oly életmódot folytat,
 8    I,      X|         valamelyik egy rossz szót tőlem? Tán bizony én valami országos
 9    I,     XI|          és azt mondja: „Távozzál tőlem, sátán!” Kivált ha a kísértő
10    I,     XI|      kérdéssel terhelem. Ne vegye tőlem rossz néven, ön úgy látszik,
11    I,     XI|     kegyed az első havi összletet tőlem átvenni s célszerűen felhasználni.
12    I,    XII|      visszavonni a kihívást, vagy tőlem fogadni el annak kielégítését.~ ~
13    I,   XIII|            hogy ami ménlovat kért tőlem, de akkor nem adtam neki,
14    I,   XIII|          élek, évrül évre meg fog tőlem kapni. S reménylem, hogy
15   II,     XV|      rajta van. Azt a fejkötőt is tőlem kapta, az egész házban egy
16   II,     XV|        volna el az isten amazokat tőlem, hogy csak te maradtál volna,
17   II,     XV|         gyerekleány voltál, mikor tőlem elvettek. Miért is nem maradnak
18   II,     XV|        nem tudom uram – mondék –, tőlem régóta el van véve. Az bizony
19   II,   XXII|        fel szavaikat?~ ~„Távozzál tőlem – hagyj engemet elveszni!”~ ~
20   II,  XXIII|          is én, akármit csinálnak tőlem Kárpáthyék! Mi gondom nekem
21   II,  XXIII| Kárpáthyék! Mi gondom nekem arra? Tőlem beszélheti a világ, hogy
22   II, XXVIII|          egyedül, és ne kérdezzen tőlem semmit.~ ~Rudolf bámulva