Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|             mert e percben nagy zaj támadt a szalonban, mintha valakit
 2    I,     IV|          óriások közt nagy mozgalom támadt e szóra, mindenki akarta,
 3    I,     VI|             vihar nem az ő kedveért támadt, s sietett elkotródni a
 4    I,    VII|         alkalmas arra, hogy a benne támadt égés az egész környékre
 5    I,     IX|     megszökött.~ ~Az eltűnése által támadt hézagon keresztül egyszerre
 6    I,    XII|          feledni; rettentő borzalom támadt szívében. Érzi, hogy helytelenül
 7    I,    XII|         legengedelmesebb jó barátja támadt belőle.~ ~Azon egy tekintet,
 8    I,   XIII|     hazaszabadulhasson, oly jókedve támadt, hogy madarat lehetett volna
 9    I,   XIII|             magához térni a fejében támadt daganatból, s egyik fülére
10    I,   XIII|           ennek meg az a gondolatja támadt, hogy ő várost telepít Kárpátfalva
11    I,   XIII|           meg, mintha tündér tenger támadt volna itt-ott.~ ~Jól hallá,
12   II,    XIV|             kacagott, olyan jókedve támadt.~ ~Fanny csintalanul odaült
13   II,     XV|         amint anyja elhallgatott, a támadt csendben egy Úrimáját *
14   II,     XV|       angyala, istennője. Nem hiába támadt ő fel halottaiból.~ ~– Tehát
15   II,    XVI|            mind a négy segéd ellene támadt.~ ~– Ön háromszor megszegte
16   II,     XX|         felhívásra általános zsibaj támadt a gyülekezetben, mindenki
17   II,     XX|        dolog, rögtön oppozíció * is támadt ellene, az eredeti fickók
18   II,   XXII|            a gondolatot, mely abban támadt.~ ~Kárpáthy azt hivé, hogy
19   II,    XXV|              amiből az a kettős baj támadt, hogy János úr kétszer oly
20   II,  XXVII| kezecskéinél s nyakánál szinte ránc támadt a kövérség miatt, szája
21   II,    XXX|         Éjfél után nagy járás-kelés támadt a kastélyban, cselédek futkostak
22   II,    Meg|          körüle. Nekem az az eszmém támadt, hogy én ezt az őseredeti