Kötet, Fezejet

 1    I,      I|  vendéget hozzon az istennyila – szól Bús Péter morogva, s oda
 2    I,     II|              Monseigneur! Ön úgy szól, ahogy a vaudeville-ekben *
 3    I,     IV|             Nézzétek Kárpáthyt – szól egy fiatal dandy az erkélyen
 4    I,    VII|      Hinni vagy fogadni, uram! – szól hideg arccal Rudolf kezét
 5    I,   VIII|       aki tudja!~ ~– No Márton – szól hozzá a bíró –, megint itt
 6    I,    XII|      ezen levél az ön mesterének szól…~ ~– Bátran átadhatja uraságod.
 7    I,    XII|        lesz az, kinek ez a levél szól – monda a hajdú átadva a
 8    I,   XIII|         talpadi erdő? Ahol ni! – szól ez, egy helyre mutatva,
 9   II,     XV|         vous, Mr. Griffard? (Mit szól hozzá?)~ ~– C'est bien fatal! *~ ~–
10   II,     XV| rikácsolássá válik. Abellino nem szól egy szót is, de melle zihál,
11   II,  XVIII|       Íme nagyságos asszonyom! – szól odanyújtva a névsorozatot. –
12   II,  XVIII|         embert nevettetni! Egyet szól, és akkor sír az ember,
13   II,  XVIII|      akkor sír az ember, másikat szól, és akkor meg nevet.~ ~Fannynak
14   II,    XXI|             János úr, János úr – szól hegyesen, élesen Marion
15   II,    XXI|     paripa!~ ~– Ez Kárpáthyné! – szól ijedten Flóra, s korbácsot
16   II,  XXVII|         Férjem, kedves férjem” – szól érzékeny tekintetet vetve
17   II, XXVIII|      Rókanyomokat látok Márton – szól az elöl menő lovas, a hátul
18   II,   XXXI|        arról magam is felelek! – szól mellére ütve Csenkő Laci.~ ~–
19   II,   XXXI|               Tökéletesen igaz – szól Mr. Griffard, leoldva hosszú
20   II,   XXXI|     pedig be nem bizonyíthatja – szól Griffard úr egész bizonyossággal.~ ~–
21   II,   XXXI|         rosszabb a hitelezőire – szól közbe lord Burlington.~ ~–
22   II,   XXXI|  csinálnak.~ ~– Az kétségtelen – szól Mr. Griffard mosolygó, derült