Kötet, Fezejet

 1    I,     II|         képes legyen egy egész évig szeretni. Egy év múlva egy ifjú sarjadékkal
 2    I,     II|         esetleg ismét bele nem akar szeretni, midőn már egészen idegennek
 3    I,    III|     becsületesen megállani, akarjuk szeretni magunkat, megbecsülni azt,
 4    I,    VII|            érted, és azután meg fog szeretni. – Most az alakok elülnek,
 5    I,    VII| elhomályosul. – És azután nem fogsz szeretni senkit többé.~ ~Chataquéla
 6    I,    VII|             menni, és nőül veszlek, szeretni foglak, míg meg nem halok.
 7    I,     IX|          hogy barátai nem bátrak őt szeretni, ellenségei nem bátrak gyűlölni,
 8    I,    XII|            csak nevét sem tudja, de szeretni fogja holtig; elvész, elhal
 9   II,    XIV|           derék ember. De nem tudom szeretni. Hozzámegyek, hű leszek
10   II,    XIV|         vagyok ugye, hogy nem tudom szeretni azt, akit önök szeretnek?
11   II,    XIV|         lyánka. – Ha valakit tudnék szeretni, az bizonyosan ő volna,
12   II,    XIV|      szeretnek, s akit annyi ok van szeretni. Nem, senkit, senkit atyám! –
13   II,    XIV|            oly igazán! mint ő tudná szeretni. Nem mondaná azt neki soha,
14   II,     XV|        remegni kell most, hogy e nő szeretni talál! Kárhozat, kárhozat.~ ~
15   II,    XIX|     megismertetni, akiket okom lesz szeretni; egész odáig, ahol a te
16   II,    XIX|            ne adj ellenkezőre okot, szeretni fog, és kardot ránt melletted,
17   II,     XX|          bizonyos lehet arról, hogy szeretni fogják.~ ~– Nagyon helytelen
18   II,   XXII|            a szerelmet, ennek neve: szeretni kötelességből.~ ~Még Terézzel
19   II,    XXV|           akkor annál jobban fogják szeretni egymást.~ ~Azt hivé, hogy
20   II, XXVIII|           vele. A halottakat szabad szeretni. Én szerettem e nőt, szeretem
21   II, XXVIII|           is, és sohasem fogok mást szeretni.~ ~– Tehát vele volt eljegyezve –
22   II,   XXIX|       jobban, mint én szerettem, de szeretni fogja okosabban…. E férfi,