Kötet, Fezejet

 1    I,    VII|       egy lord kisasszonyát véve nőül, tőle a fent leírt egyszerű
 2    I,    VII|       mert hiszen az ember tehát nőül venné, és azután idő jártával
 3    I,    VII|          végbemehet. Én elveszem nőül ezt az asszonyt; ez az első.
 4    I,    VII|        Én utánad fogok menni, és nőül veszlek, szeretni foglak,
 5    I,     XI|     Teréz is. Teréz sohasem ment nőül senkihez. Negyven év alatt
 6    I,     XI|     megszerettek egy leányt, azt nőül veszitek, egész élteteket
 7    I,    XII|     fiatal polgárleánykát veszek nőül; ne csodálkozzék ön rajta,
 8    I,    XII|      veszek valóságos, törvényes nőül. Miért teszem pedig azt?
 9   II,    XIV|             Hogyan, uram!~ ~– Én nőül kérem öntől gyámleányát.~ ~–
10   II,    XIV|        tavaly gazdag úrhoz adtak nőül, s tegnap a Dunából vonták
11   II,    XIV| gyámleányát akarata ellen hozzám nőül adja, sem hogy biztassa
12   II,    XIV|          gazdag főúr kér tégedet nőül; a kérő nem fiatal, nem
13   II,    XIV|    magoktól! Engem nem fog senki nőül kérni, akiért én önöket
14   II,    XIV|        Téged nagy, gazdag úr kér nőül, fényes nevű, méltóságos
15   II,    XIV|         bohó vén emberét, kik őt nőül akarják venni.~ ~És ilyen
16   II,     XV|        szépségű leány kész hozzá nőül menni, valóban szerelmessé
17   II,     XV|           hogy a lovag bizonyára nőül veendi őt, hát csak mindig
18   II,     XV|        mondta-e a leánynak, hogy nőül fogja venni.~ ~– Óh, igen,
19   II,  XVIII|      bosszút álljon unokaöccsén, nőül vett egy rossz hírű családból
20   II,  XVIII|         a pernek, hogy én menjek nőül Kárpáthyhoz, de még fiatal
21   II,   XXIV|        öreg Jankónak, hogy kérje nőül a leányt, amit ő kétségtelenül
22   II,    Meg|         az utolsó szép gyermeket nőül vette egy külföldi előkelő,