Kötet, Fezejet

 1    I,     II|      érvágás által annyira magához jönni, hogy önnek birtokait újra
 2    I,    VII|   Asszonyom, akit vársz, az el fog jönni érted, és azután meg fog
 3    I,   VIII|        honnan a dörmögést hallotta jönni.~ ~Ott feküdt a termetes
 4    I,   VIII|         már a vadász kezdett dühbe jönni, egyre vágta, ütötte a magát
 5    I,      X|         gondolatra ki tudott volna jönni, hogy a csipkéit és selyemkendőit
 6    I,      X|           legyen szíves oly helyre jönni velem, hol a társaságot
 7    I,      X|          úr is egészen dühbe kezde jönni. Nem nyughatott a haragtól,
 8    I,      X| békességesen; mert ha pörre engedi jönni a dolgot, és további kifogásokat
 9    I,    XII|        Vajon be fog-e a szobába is jönni?~ ~Fanny felugrott székéről,
10    I,   XIII|          előkészület az. Nemsokára jönni fognak az üdvözlő jobbágyok,
11    I,   XIII|             Béla okvetlenül el fog jönni az ő névnapjára; lehet,
12    I,   XIII|          hivé, hogy már el sem fog jönni, éppen akkor ugrott le a
13   II,     XV|          mint ki az álmot érzi már jönni, s nyugodalmas eszmékre
14   II,     XV|           ha az ideig össze talált jönni Abellinóval; vagy hátha
15   II,   XVII|          város, bátran ki lehetett jönni az utcára, nem kellett félni
16   II,   XVII|          hogy könnyet nem engedett jönni beléjök. Nem lehetett. A
17   II,     XX|       beszél, és az holnap ide fog jönni, s hogy addig is nejének
18   II,    XXI|            udvarló, kinek egy perc jönni, látni és győzni – Kiss
19   II,    XXI|         meg mind a ketten szemközt jönni rájok az országúton, kinek
20   II,   XXII|    Szentirmayék laknak, és sohasem jönni többé vissza.~ ~– Mehádia
21   II,  XXIII|        műhelyeken kívül is divatba jönni.)~ ~Még reggel van, s az
22   II,   XXIX|        öreg sokáig nem bírt szóhoz jönni, midőn e részét végintézetének