Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            melyet a jó szokásokkal ismerős ember rendesen a szájában
 2    I,    III|          keresztül a gyalogutakkal ismerős legény nyomán, ki meg-megállt,
 3    I,     IV|           javában foly; Rudolf, ki ismerős a társasággal, röviden bemutatja
 4    I,     VI|        karzatokat, mindenütt akadt ismerős.~ ~Monsieur Oignon, a taps
 5    I,     VI| rettenetesen dolgoztak, mindenfelé ismerős arcot akarva felfedezni
 6    I,    VII|      mikből a felizgatott képzelet ismerős arcokat, házakat, városokat
 7    I,    VII|      végignézi a névjegyeket. Mind ismerős, megunt, elutasított emberek.
 8    I,    VII|      tüntetett ki legjobban minden ismerős ifjak között, mert legmakacsabb
 9    I,    VII|       búzavirágok között, látni az ismerős cigánycsoportot a falu végén,
10    I,   VIII|           egész társasággal, s oly ismerős lett velök, mintha mindig
11    I,     IX|       leszivárogtak a közéletbe.~ ~Ismerős alakjaink nagyobb része
12    I,     IX|          celebritással szemelyesen ismerős; azt is tudja, melyik kávéházba
13    I,     XI|    hintóban, ijedten futott be egy ismerős asszonyság udvarába, s félve
14    I,     XI|           szerezni; összejöttek az ismerős ifjak, lyánkák, s nagy hiba
15    I,     XI|      alkalmával.~ ~Végre egyike az ismerős dandyknek, kit mi Fennimor
16   II,   XVII|           különféle gratulációk az ismerős eredeti fickóktul, ki versben,
17   II,    XXI|         fölveré; jövő-menő léptek, ismerős hangok kiáltozása a tornácokon,
18   II,    XXI|    Gyönyörű volt ellátni, egyetlen ismerős füttyentésre hogy válnak
19   II,   XXII|          csak azért, mert amaz már ismerős, már sajátja, emez idegen
20   II,    XXV|            felelni.~ ~– Hát még ha ismerős volna nagysád velök!~ ~Fanny
21   II,  XXVII|           ágy mellett kétfelől két ismerős nő ül, egyik Teréz, a másik
22   II,   XXXI|          Italiens-i * klubba.~ ~Az ismerős seigneurök * és lordok most