Kötet, Fezejet

 1    I,      I|      Elő a szekerekkel! Megyünk innen, megyünk ebben a pillanatban.
 2    I,     IV|    híres művészek tiszteletére; innen indult ki a színházakat
 3    I,     IV|          Ily kudarc után szököm innen.~ ~Mielőtt kilépett volna,
 4    I,     IV|    tudom, mi sors vár arra, aki innen elmegy. Kegyelem és irgalom,
 5    I,      V|         zöldjébe lőn temetve.~ ~Innen bejárta Angolhont, a tündér
 6    I,   VIII|         a rengeteg mocsár, mely innen azután lenyúlik egészen
 7    I,      X|      szomorúságot fog okozni.~ ~Innen elment a színházigazgatóhoz.
 8    I,      X|      átkod fogott rajta. Amióta innen elment…~ ~Itt közbeszakítá
 9    I,      X|       siralom ismét.~ ~– Amióta innen elment – folytatá újra Mayerné –
10    I,    XII|       utána könnyű kedéllyel.~ ~Innen gyalog mentek az erdőn keresztül
11    I,   XIII|  félrehajtá őt botjával.~ ~– Ki innen, kecske, a bárányok közül!
12    I,   XIII|        ülhessen, s futhasson el innen, s kezde az ajtó felé hátrálni.~ ~–
13    I,   XIII| hátrálni.~ ~– De nem megyünk el innen, uram! – ordítá rá Kiss,
14    I,   XIII|       öltönyt. – Nem megyünk mi innen, uram, hanem ha elejtettük
15   II,     XV|        nem mondta, hogy el akar innen menni.~ ~– Szívesen, felelt
16   II,   XVII|    Köszönöm uram – felele. – Én innen alig mozdulhatok dolgaim
17   II,  XVIII|          Ha ugyan ki nem vertek innen – viszonza tréfásan Szentirmayné,
18   II,    XXI|   egészen rókáknak való ország. Innen a mulatólak tornyából legjobban
19   II,   XXII|   Akárhová! Csak messze, messze innen! El a szomszédságból, ahol
20   II,   XXIV|   nagyszerű lakoma következett, innen a varázs-gyorsasággal táncteremmé
21   II,   XXIX|        e virágokat.~ ~– Menjünk innen, menjünk – sürgeté őt Rudolf. –
22   II,   XXIX|              Óh, jerünk, jerünk innen.~ ~– Elmegyünk, Rudolf.