Kötet, Fezejet

 1    I,      I|    fuldokolva nyögvén: „Azt a száz forintot!”~ ~– Micsoda száz forintot? –
 2    I,      I|        forintot!”~ ~– Micsoda száz forintot? – kérdé a tréfás úr. –
 3    I,      I|         mondtam én, hogy adok száz forintot? Nemhogy megköszönnéd, hogy
 4    I,      I|    makogott.~ ~– No, fogjad a száz forintot – szólt a megszeppent nagy
 5    I,     IV|           nemes embernek ötvenezer forintot kidobni micsoda tréfa, s
 6    I,   VIII|         elprédálni való pénzt ezer forintot, az első ezer itt van a
 7    I,   VIII| genealógiát, én kifizettem az ezer forintot, ők atyafivá fogadtak, a
 8    I,      X|    számítva, megért huszonöt pengő forintot.~ ~Részint efölötti örömében,
 9    I,      X|          felyülhaladta a háromszáz forintot. Teréz jól volt értesülve.
10    I,     XI|   emlékeért minden évben háromezer forintot szenteljek arra, hogy azon
11    I,     XI|         havonkint átadok háromszáz forintot, hogy abból a leányzó tanulmányaira
12    I,     XI|      Krammnénak az újabb háromszáz forintot, hanem vén komornyikja által
13    I,    XII|          elébb, ugyanazon pénzben, forintot forintért, három húszast
14    I,    XII|            darabot, mellé még négy forintot ezüst húszasban és harminc
15    I,   XIII|     megnézte a bányát, és húszezer forintot ígért haszonbérbe első szóval.~ ~–
16    I,   XIII|            a méltóságos úrtól száz forintot bankócédulában. Ebből vagyon
17    I,   XIII|           öcsémuramnak kétszázezer forintot, melyet, amíg én élek, évrül
18   II,     XV|            ő kész hatvanezer pengő forintot egyszerre készpénzben letenni
19   II,     XV|         megszegje, hogy hatvanezer forintot elveszítsen, kivált mikor
20   II,   XXIV| Abellinóval történt, midőn hatszáz forintot játszott valahogy a leány
21   II,   XXIV|            hogy rongyos öt-hatszáz forintot az ajándékozó szeme közé
22   II,   XXIX|        folytatá János –, ötvenezer forintot hagyok oly célra, hogy annak