Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         egy ökröm megdühödött, s ti megettétek.~ ~– Meg biz
 2    I,    III|         monda:~ ~– Látod ezt? Ha ti csak egy századrészét éreznétek
 3    I,    III|      föld alatt. Boldog barbárok ti, kiknek nincsenek tudósaitok!~ ~–
 4    I,    III|         hogy úgy kiáltoztok rám; ti tagadjátok a gondolatot,
 5    I,     IV|  kalapját és eltávozott.~ ~– Hát ti semmit sem fogtok mozdítani,
 6    I,     VI|      benyitott Kárpáthy.~ ~– Ah, ti is megjelentetek? Nagyon
 7    I,     VI|        szólt Rudolf –, mintha ma ti fognátok debütírozni, *
 8    I,     VI|        való szerzette.~ ~– Ahán! Ti tehát ismeritek, hogy ki
 9    I,    VII|  bolondság! – kiálta fel Iván. – Ti oly könnyen beszéltek két
10    I,     XI|     Munkájaért pénzt kapott. Óh, ti ezt nem tudjátok, jólétben
11    I,     XI|       születnek! Ah, mit értitek ti e gyönyört köznapi fogalmakkal
12    I,     XI|          és akkor is szeretitek; ti nem fogjátok azt érteni,
13    I,     XI|   feláldozni egy óra örömének, a ti katekizmustokban nincs még
14   II,     XV|        így fog menni mindig? Hát ti már azt sem kérditek, mi
15   II,     XV|         illik, mi nem illik? Hát ti már sohasem fogjátok magatokat
16   II,     XV|     voltam a szolgáló, csak hogy ti kisasszonyok lehessetek!
17   II,     XV|          aranyat veszítél. Haha! Ti azt hiszitek, hogy ez az
18   II,    XIX|      mint minő valóban.~ ~– Aha! Ti tehát szemlét, bírálatot
19   II,    XXI|      mulass. De vigyázz magadra! Ti fiúk, úgy vigyázzatok nőmre,
20   II,  XXIII|     établírozva. * Mit csináltok ti itt?~ ~– Terjesztjük a civilizációt.
21   II,     Sz| széttépte~ ~ad vocem – a szóhoz (ti. kapcsolódva), erről jut