Kötet, Fezejet

 1    I,      I|               ha valakinek a képe nem tetszett neki, vagy okoskodni próbált
 2    I,      I|       félrevitte a nagy úr figyelmét. Tetszett neki, hogy a kocsmáros csak
 3    I,      I|           ember válogathatott, ha nem tetszett háli. a nyoszolyában, hálhatott
 4    I,      I|             vele sorba a nagy úr. Nem tetszett nekik. Csak a fejöket csóválták;
 5    I,      I|        öltözet előtte igen különösnek tetszett, s gyakorta a legújabb divatok
 6    I,      I|              Péter uramnak sehogy sem tetszett ez a beszéd.~ ~– Jobb volna
 7    I,      I|             apám az egy kissé furcsán tetszett magának. A több furcsaság
 8    I,      I|          anyámmal Párizsba. Nevem nem tetszett, tehát akkor legdivatosabb
 9    I,      I|             csúfol, ahogy az úrnak is tetszett szólítani.~ ~– Ah, ha gondolhattam
10    I,     II|             gyógyítani?~ ~Abellinónak tetszett a keserű tréfa.~ ~– Hm,
11    I,     VI|         mellett gyermekded leánykának tetszett, minden pillanata ölt és
12    I,    VII|               fogadás tehát éppen nem tetszett a bankárnak. Fölkeresé személyesen
13    I,    VII|         rendkívül rútnak és ostobának tetszett előtte. Mars kisasszony
14    I,    VII|           magát cepelni, amerre annak tetszett.~ ~István gróf egy földszinti
15    I,   VIII|              saját magáénál is jobban tetszett; ahelyett, hogy haragudott
16    I,      X|               Ez a tanács még kevésbé tetszett neki. Ment a harmadik ismerőshez.~ ~
17    I,   XIII|               mint ő unokaöccsét. Úgy tetszett neki, hogy békülő kezet
18    I,   XIII|               kigömbölyödött e szóra, tetszett neki ez a figyelem, megveregeté
19   II,    XXV|        vendégét. Csak egy percre; nem tetszett az hosszabbnak egy pillanatnál,
20   II,   XXXI|          kinek valamely szép énekesnő tetszett meg, s azzal kíván ott mulatni.~ ~
21   II,    Meg| szenvedélyeken keresztül, amerre neki tetszett.~ ~Későbbi munkáimban aztán