Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|           legkedvesebb ember, mert senkit szemben meg nem sért, ezért
 2    I,    VII|          Chataquéla mindezek közül senkit sem ismert; bár a legelőkelőbb
 3    I,    VII|          azután nem fogsz szeretni senkit többé.~ ~Chataquéla ez éjjel
 4    I,    VII|         foglalkodtaták lelkét.~ ~– Senkit se bocsássatok be hozzám! –
 5    I,   VIII|      uramnak; de Varju András uram senkit sem ismer, mert ő ma nagy
 6    I,    XII|         kit hívjon ki párbajra, de senkit sem talált e célra alkalmasnak;
 7    I,    XII|           hegye előtt, és az ember senkit sem hívhat segítségül, egyedül
 8    I,   XIII|  gyógyszert sem akar használni, és senkit sem akar látni, csupán Kiss
 9   II,    XIV|         megkap! Igen, de nem lehet senkit megkapni. Az ellenség könnyű,
10   II,    XIV|        annyi ok van szeretni. Nem, senkit, senkit atyám! – Engedjék
11   II,    XIV|         van szeretni. Nem, senkit, senkit atyám! – Engedjék önök,
12   II,     XV|         nem biztat, nem szerez meg senkit, az ő estélyein minden a
13   II,    XIX| szeretetreméltó, nem lehet félteni senkit, hogy beleszeret. Képtelen
14   II,    XIX|                És – nem hagytál ki senkit?~ ~– De igen! – szólt Flóra
15   II,    XIX|            melynél ő ül, ne ültess senkit, akinek kék ruhája van,
16   II,     XX|         keresztelőjén, ami azonban senkit sem akadályozott abban,
17   II,   XXII|          volt meggyógyulása, addig senkit el nem fogadott magánál.
18   II,    XXV|     keresztülmegy, sehol sem talál senkit. Isten tudja, hova lettek
19   II,   XXVI|   Kecskerey nem szánta. Ő nem szán senkit, aki szerencsétlen; neki
20   II,  XXVII|   összefolyt a világ; nem látott ő senkit, nem hallott semmit, csak
21   II, XXVIII|          ifjún kívül sohasem ismer senkit; még most is élne, és boldog