Kötet, Fezejet

 1    I,      V|           Jozefine. – Ez indulatoskodás neked nem használ. Beteg embertől
 2    I,     XI| szempillantásban. És monda néki: „Ím én neked adom mindazt a hatalmat,
 3    I,     XI|                neki: „Nézd, én ezt mind neked adom, ha engemet imádsz!” –
 4    I,     XI|            világot, és mondá: „Ezt mind neked adom, imádj engemet!” És
 5   II,    XIV|                 elkárhozni ott! Jó lesz neked akkor, majd ha ráuntam én!”~ ~
 6   II,    XIV|             ahhoz mit szólsz, hogyha én neked egész üzletemet át akarnám
 7   II,    XIV|                még ma megkérem a leányt neked, s holnap, fogadom, olyan
 8   II,    XIV|             mint az apám. Majd keresünk neked valakit, aki hozzád illik.~ ~–
 9   II,    XIV|                odavoná őt maga elé.~ ~– Neked kérőd van – mondá ki egyenesen,
10   II,     XV|                áll az iránytűd. Diable, neked ma sokat kell nyerned, mert
11   II,     XV|              Liviust vagy Konrádot. Sőt neked nagy okaid vannak éppen
12   II,  XVIII|    örömkönnyeket.~ ~– És azután segítek neked a közelgő ünnepélyre, amit
13   II,    XIX|                 ő bizonyosan erősen fog neked udvarolni, és te nem utasíthatod
14   II,     XX|              Rudolf, majd megfelelne az neked.~ ~Kárpáthy János kevéssé
15   II,   XXII|               nagyobb gyönyörűség, mint neked örömet szerezni.~ ~– Ugyebár,
16   II,  XXIII|                barátom? Kémed vagyok én neked, ki a családok titkaiba
17   II,  XXIII|                 kár volna érted, ez nem neked való mulatság. Annál okosabban
18   II,  XXIII|              lakni Kárpáthyék. Tedd ami neked tetszik; vesztegesd meg
19   II,    XXV|               vagy te. Hisz azt is csak neked kell elfogadni, hiszen te
20   II,    XXV|                  Nos, mit tanultál?~ ~– Neked igazad van – szólt gyöngéden
21   II,   XXIX|               az, amit te beszélsz.~ ~– Neked fáj, és nekem jólesik. Egész