Kötet, Fezejet

  1    I,      I|               Hiszen csak az kellene még, hogy most meg vendéget
  2    I,      I|               mert a gyertya drága – még a tüzet is kioltá; s ott
  3    I,      I|              nagyot cserdít közé, és még ő haragszik.~ ~Benn a szekérben
  4    I,      I|         atyjára gondol utána. De ami még feltűnőbbé teszi őt, ez
  5    I,      I|           azt nemesembernek mondani, még ha kocsmáros is, valóságos
  6    I,      I|         botra támaszkodva. Most tűnt még csak ki, mily rosszul illik
  7    I,      I|             borom nincs, a fácánjaim még nem híztak meg, a rákok
  8    I,      I|              vele. Ezt nem várta, és még jobban mulattatá.~ ~A cigány
  9    I,      I|         játszadoznak velük, csakhogy még azoknál is ügyesebb; olyan
 10    I,      I|         megettétek.~ ~– Meg biz azt, még ha egy hordó bora megdühödött
 11    I,      I|             tárcába sandítva ismétlé még egyszer:~ ~– Száz forintért,
 12    I,      I|            eltűnt az egér.~ ~A bohóc még nem tudott szólni, hanem
 13    I,      I|            ritka sültet kaptál, amit még a nagyapád sem evett, hanem
 14    I,      I|            nagyapád sem evett, hanem még fizessek is érte.~ ~A tréfán
 15    I,      I|            Vidrának, meghal a Vidra! Még ha a farkas ölte volna meg
 16    I,      I|         semmi bajod sem lesz, nesze, még a másik száz is, no ne tégy
 17    I,      I|            szokásaikkal, modorukkal, még jellemükkel is, ahogy a
 18    I,      I|             calicot idejében viszont még a boltoslegények is úgy
 19    I,      I|             változtattak, néha ugyan még nevet is, mint ez egy hazánkfiával
 20    I,      I|             Ez kedves. A jó magyarok még most is a régi emberekről
 21    I,      I|          egymásra hajítva.~ ~E szóra még jobban elbámult mindenki.
 22    I,      I|          mond. Kárpáthy csak egy van még a hazán kívül, és azt Kárpáthy
 23    I,      I|          merevebb tekintettel néze a még nem igen idős rouéra, *
 24    I,      I|           valami Kárpáthy János, aki még sokkal gazdagabb volt az
 25    I,      I|             asztalnál eszik.~ ~– Hát még?~ ~– Hogy egész háremet
 26    I,      I|             sem tűrhet ami külföldi, még csak borsot sem enged tenni
 27    I,      I|        bolond ez?~ ~– De biz az. Tud még róla valamit?~ ~– Ah, ezer
 28    I,      I|         mille tonnerres! Merje nekem még valaki mondani, hogy az
 29    I,      I|            vagyok szokva, hogy velem még a hajdúm is gorombán beszél,
 30    I,      I|            most úgy találja, hogy én még élek; már hogyne volna ez
 31    I,      I|           échauffírozza * magát; így még hamarább megüti a guta.
 32    I,      I|     mérgelődni, hiszen én ráérek, én még fiatal vagyok.~ ~S ezzel
 33    I,     II|        pénzembereinek.~ ~Griffard úr még 1780-ban pástétomsütő volt
 34    I,     II|      külvárosban, s finánctudományát még csak a picpus-i * kollégium
 35    I,     II|              zsebében.~ ~Ha az ember még nem volt millionnaire, *
 36    I,     II|             hogy többen vannak, akik még annak tartalmát nem ismerik,
 37    I,     II|             des Italiens-ban, * mely még akkor nem volt ott, midőn
 38    I,     II|             maga is szigeten állott, még azonfelül körül volt kerítve
 39    I,     II|            nem bosszantotta; úgyhogy még csak le sem törülteté onnan
 40    I,     II|             fogyasztottak, ami akkor még drágább volt, mint a tiszta
 41    I,     II|    narancsfákkal van megrakva, egyik még virágzik, a másikat már
 42    I,     II|           Haja csodaszép fehér, arca még egészen piros és simára
 43    I,     II|              Párizsban láthatjuk. És még annál is jobb újság az,
 44    I,     II|              a támlájára könyökölni. Még ezt Abellino nem tudhatta.~ ~–
 45    I,     II|              valaha barbárok hoztak, még az is, hogy egy cocu * (
 46    I,     II|              pálinkát főz nyáron; de még ez nem elég, ha végtére
 47    I,     II|           későbben mondok. Van aztán még egy gonosz kifejezés a magyar
 48    I,     II|           hogy adósságait kifizesse, még ezutánra is kell, legalább
 49    I,     II|              kell, legalább évenkint még kétszer annyi összeg. Jó.
 50    I,     II|            Kárpáthy János holta után még e nevet kívülem viseli.~ ~–
 51    I,     II|             tudom. De Kárpáthy János még megházasodhatik.~ ~Abellino
 52    I,     II|        örviek ajánlataimat tenni. De még egy más pontra nézve kell
 53    I,     II|           gyilokrul és méregrül szó, még csak azon sem gondolkozom,
 54    I,    III| megmagyarázni. Csaknem gyerek voltam még, mikor hazulról elszakadtam,
 55    I,    III|           három magyar ifjútól, neki még Párizsba kelle visszatérni,
 56    I,    III|         virágos Tempe-völgy, melyből még a najádok sem hiányzottak,
 57    I,    III|              gondolatot, mert nektek még fáj; de én látom, tudom,
 58    I,     IV|              győztes. Nagyobb kérdés még ennél is az, ha vajon az
 59    I,     IV|         kívántak, mivel most jött és még fiatal, s mellőzendi-e madame
 60    I,     IV|            több: férjhez ment, s ami még több: egy színészhez, és
 61    I,     IV|              ember –, miután szegény még csak annyira sem ment, hogy
 62    I,     IV|             örökségét pedig eddigelé még őelőtte is ismeretlen emberek
 63    I,     IV|          nagybátyja!~ ~– Ah, már így még jobb.~ ~– Még talán, ha
 64    I,     IV|            Ah, már így még jobb.~ ~– Még talán, ha lélekjelenléttel
 65    I,     IV|       fedetlen fővel.” – Mindezek és még mások készen valának ellene,
 66    I,     IV|           diákok és débardeurök, * s még jóravaló lorette * sem mutatta
 67    I,     IV|              mellette.~ ~– Várjatok, még ez nem minden. Mainvielle-né
 68    I,     IV|    bizonyosan megérezte a bajt, mert még azon órában odaizent az
 69    I,     IV|             bocsátania, s Zelmirának még csak a két első felvonása
 70    I,     IV|   Megfizettünk érte.~ ~– Egyet hagyj még mondani – szólt István,
 71    I,     IV|      születésű, hazánk leánya. Tehát még itt is üldözni fogjuk-e
 72    I,      V|              játszott a hárfán, mely még akkor sok előnnyel bírt
 73    I,      V|           szeretet nem múlt el soha, még akkor sem, midőn elmúlt
 74    I,      V|           meghalni, csak megvénülni; még él, de már eltemették.~ ~
 75    I,      V|              fogyasztó a rumot, neje még csak annyira sem méltatá,
 76    I,      V|          vele; úgy, de elébb egyszer még fel kell lépnie, mert így
 77    I,      V|                  Ah madame, ön talán még nem tudja, hogy Catalani
 78    I,     VI|        Utoljára kifogyva a többiből, még azt is megkérdezi: – „Nem
 79    I,     VI|           csoportozva. Mainvielle-né még nincs felöltözve, ő csak
 80    I,     VI|           azt. Óh, madame Valabregue még a színpadon sem szereti
 81    I,     VI|         éppen azt szerette volna, ha még tovább is tartóztatják.~ ~
 82    I,     VI|        mindenki páholyaiba. Abellino még egyszer végigfutotta a szövetségesek
 83    I,     VI|               Mit csináltok? Hisz ez még nem Catalani, hanem signora
 84    I,     VI|       lélekjelenlét.~ ~E jelenésre a még elkésett koszorúk is útnak
 85    I,     VI|        páholyban fecsegtek hangosan. Még egy szisszenés sem hallatszott;
 86    I,     VI|     cselekedje ön uram; akkor inkább még egy kísérletet teszek; a
 87    I,     VI|          fenjék. Egy művész pályáján még az idegen emberek szerencsétlensége
 88    I,     VI|          színházigazgató, Deboureux, még aznap játék után sietett
 89    I,    VII|           harc alatt jutott fogságra még gyermekkorában. Elébb fogságra,
 90    I,    VII|             percben más alakot vált, még soha két férfinak nem volt
 91    I,    VII|             házasságtörő volna, s az még csak istenes dolog, hogy
 92    I,    VII|       annyival nehezebb, mert a régi még bírja a nő szerelmét, és
 93    I,    VII|              a Mouffetard utcában.~ ~Még akkoriban nem voltak a tűzoltó
 94    I,    VII|              A körülállók egy percre még a tűzoltásról is megfeledkeztek.~ ~
 95    I,    VII|          emberkezek közt van. Ah, de még egy nincsen itten. A legutolsó,
 96    I,    VII|       fordulni.~ ~Mint szeretne vele még egyszer találkozni az életben.
 97    I,    VII|           kérdés az, hogy Chataquéla még akkor fiatal legyen.~ ~–
 98    I,    VII|             végletnél. Végre azonban még azt is megengedve, hátravan
 99    I,    VII|       gondolni, hogy a delnő azoktól még életökben elvált, s így
100    I,    VII|           aki őt ismerte volna, hogy még csak nem is beszélnek róla?
101    I,    VII|               melyet sohasem hallott még említeni. Egy név, melyet
102    I,    VII|        ismert nyelvek idomai szerint még csak el sem tud olvasni.
103    I,    VII|           házba, ha nem maradt-e ott még valaki.~ ~– Igen, úgy érzém,
104    I,    VII|       azoknak ott várni kell sokáig, még mind ilyen apró porszemekké
105    I,    VII|             eltávozása óta, s Rudolf még mindig hasztalan várta a
106    I,    VII|            melyre elindulását tűzte, még egyszer elment a színházba,
107    I,    VII|              grófot látja belépni.~ ~Még az a bosszúság hozzá, hogy
108    I,    VII|       töltött.~ ~Az éltes asszonyság még mindenben megtartá a császárság
109    I,    VII|            azt mondá:~ ~– Nagysádtok még nagyon jókor hagyták el
110    I,    VII|         mulatságok a Jersey szigeten még csak most kezdődnek.~ ~–
111    I,    VII|      unokalyányomtól, mindig unszolt még a télen, hogy szeretne otthon
112    I,    VII|          unhatta volna magát, hiszen még gyermek, akit minden mulattat,
113    I,    VII|              akit minden mulattat, s még sem férje, sem imádói nincsenek,
114    I,    VII|           valami szerepe főurainknak még Magyarországon. De azt tudom,
115    I,    VII|                Mások használhatnának még, asszonyom – felelt Rudolf
116    I,    VII|         énnekem mi hasznomat vehetni még? Én hasznavehetetlen vagyok.~ ~–
117    I,    VII|    szenvedélyeit, megtagadja szívét, még vére melegségét is; mosolyog,
118    I,    VII|        melegségét is; mosolyog, vagy még azt sem teszi; ha valamiféle
119    I,    VII|          ember. Lássa Rudolf – és ön még nincs harminc esztendős.~ ~
120    I,    VII|          Angliában.~ ~– Ah, erről mi még mit sem tudunk – monda Rudolf
121    I,    VII|       búcsúzott.~ ~– Sietnem kell ma még ügyeimet rendbe hozom, s
122    I,    VII|         vesztett el! Nem hallotta ön még, hogy Chataquéla meghalt?
123    I,    VII|            szégyenlé végigolvasni.~ ~Még egy kísérletet tőn lelkében
124    I,   VIII|          foglalkozásban jár, és hogy még ma pálinkát nem ivott.~ ~
125    I,   VIII|          félre nem nézne a világért, még kevésbé a háta mögött járó
126    I,   VIII|       kimondani a szedtevettét. Hát! Még le se feküdt.~ ~Varju uram
127    I,   VIII|          uram kotródott tovább. Most még jelentést kellett tennie
128    I,   VIII|              közben elég hely maradt még a meghalt patrónusok, esperesek,
129    I,   VIII|        tollakat oda szokták verni.~ ~Még csak most hangzik a hajnali
130    I,   VIII|            úr.~ ~– Hát szándékozol-e még az idén is pünkösdi király
131    I,   VIII|        elédbe hág.~ ~– Nem született még az az ember! – szólt Márton,
132    I,   VIII|              bort!~ ~– Parancsolsz-e még valamit, Márton?~ ~– Hát?
133    I,   VIII|       következett Varju uram. A sors még magasabbra emelte. Most
134    I,   VIII|        vivátordítozás volt hallható (még akkor magyarul nem tudták
135    I,   VIII| tapasztalatlanabb paripa toporzékolt még apróra. Ekkor a harmadik
136    I,   VIII|          király a középtájon lovagol még csípőre tett kézzel, s meg
137    I,   VIII|            valamennyit, csak egy van még előtte, az idegen legény.~ ~
138    I,   VIII|            odaérni, mint ő. Utoljára még az is kisült, hogy nem is
139    I,   VIII|          kínálták. – Visszanyerem én még azt a koszorút újra!~ ~–
140    I,   VIII|              ült fel ismét lovára.~ ~Még eddig egyszer sem ütötte
141    I,   VIII|          felkészülve várt, az ő lova még egyre ágaskodott, s lábaival
142    I,   VIII|       lovagját. Senki, senki sem ért még csak közel is hozzá, maga
143    I,   VIII|              ha legény vagy, hozzunk még egy harmadikat. Nem kell
144    I,   VIII|             paripáikat hozatták elő, még Jancsi úr is nekihajtatott
145    I,   VIII|              azt hitte, hogy őiránta még a szilaj állat is tartozik
146    I,   VIII|            nemcsak a szilaj bika, de még a hippopotamus * is.~ ~Egyfelől
147    I,   VIII|              lenni; mely tulajdonság még szükségesebbé vált azon
148    I,   VIII|           szólnál hozzá, ha én téged még nagyobb úrrá tennélek, mint
149    I,   VIII|          benne az urat, sőt némelyek még azt is bizonyosan tudták,
150    I,   VIII|   egyre-másra, mint a bomlott óra, s még csak egy arcvonással sem
151    I,   VIII|         otthon zsákkal állna nála, s még kölcsön is adott Kalotai
152    I,   VIII|              ingert, mely csábítja a még többet ivásra. Kutyfalvi
153    I,   VIII|             s Bandin kívül alig volt még egy-kettő a társaságban,
154    I,   VIII|     félbeszakasztaná.~ ~Ez akkoriban még új tudomány volt és igen
155    I,   VIII|              meg ne mozduljon, hanem még efelett az is, hogy ugyanakkor
156    I,   VIII|              ivás alatt.~ ~Kis Miska még egyszer megmutatta, hogy
157    I,   VIII|          megpukkadt a kacagás miatt, még Bandi fuldoklott a köhögéstől,
158    I,   VIII|             rajta, hogy álma hatását még most is érezi.~ ~E naptól
159    I,   VIII|          téren nélkülözze, hanem ezt még társadalmi életébe, vigalmaiba
160    I,   VIII|        kezdtek politikáról beszélni. Még ez is elég vad mulatság,
161    I,   VIII|              a pszeudonemessel * ott még több főurat hozzon barátságba;
162    I,   VIII|         hozzon barátságba; ki tudja, még tán egy grófkisasszony is
163    I,   VIII|            Annál érdekesebb lesz, ha még ő maga is meglepetik általa.~ ~–
164    I,   VIII|    cimboráimmal való játszás közben. Még többet is nyertem, hanem
165    I,   VIII|                Csak egyet nem értett még az egészből.~ ~– Hogy vehettél
166    I,   VIII|              Jancsi úrnak ez a tréfa még a saját magáénál is jobban
167    I,     IX|              legnagyobb uraink közül még akkor nem is ismerék azon
168    I,     IX|               a honszeretet árán, és még akkor is kérdés marad, ha
169    I,     IX|             hazafiak is, mert hiszen még csak nem is ismerik az idegen
170    I,     IX|        Kölcsey, Vörösmarty és Bajza, még akkor mind ifjú szellemek –
171    I,     IX|            kétkedni kezdtek benne.~ ~Még egy régi ismerőnk nevével
172    I,     IX|      eszméket előmozdító vállalatnál még egy másik név is szokott
173    I,     IX|            nagy jellem, dicső férfi; még magyarul is tud; oly folyvást
174    I,     IX|          kell találni hozzá.~ ~– Ott még zártörőkkel sem boldogulsz.
175    I,     IX|            nem mosdott. Ehhez járult még az a kegyetlenség is, hogy
176    I,     IX|              hajlék, egy üvegház, de még csak egy spárgatakaró sem
177    I,      X|          bálkirálynék! Elegáns urak, még mágnások is örömest táncoltak
178    I,      X|             azt, amit azok; emellett még tán uzsoráskodik is, és
179    I,      X|             iránta kifejezhesse, sőt még leányait is rábírta, hogy
180    I,      X|             vigyázz, hogy megóvd azt még nagyobb gyalázattól, mert
181    I,      X|             gyalázattól, mert van ám még nagyobb gyalázat is a földön
182    I,      X|            mutat dolgot az isten, és még bizonyosan mindnyájan boldogok
183    I,      X|               amit azonban egy ideig még szükség titokban tartani,
184    I,      X|              ült kandallója mellett; még őnála most is fűtöttek,
185    I,      X|   keresményében vele osztozni, hanem még idejön hozzám azzal dicsekedni.~ ~–
186    I,      X|        komédiásnak nem jutott eszébe még színdarabot írni: Eine Posse
187    I,      X|    kötényeiket emelték szemeikhez, s még jobban sírtak; az asszony
188    I,      X|           apját szeretné látni, csak még egyszer óhajtaná megcsókolni
189    I,      X|     ajándékokat fogadott el tőle; ez még nem olyan nagy bűn, de ebből
190    I,      X|             olyan nagy bűn, de ebből még nem az következik, hogy
191    I,      X|           ezúttal oka sincs rá, mert még aznap kapott egy levelet,
192    I,      X|       mindegyik nénjénél szebb lesz. Még most kurta viganót és fodros
193    I,      X|            ura saját tetteinek. Most még egy leánya van önnek, az
194    I,      X|           polgárleányhoz illő módon. Még az ő lelke romlatlan, még
195    I,      X|            Még az ő lelke romlatlan, még isten kezében van, én holtom
196    I,      X|              maradt, akkor kezdődött még csak rá a Teréz elleni kifakadás;
197    I,      X|          Volt három régi jó ismerőse még azon időkből, hogy hivatalt
198    I,      X|     megtámadással fenyegeti, hogy őt még a hercegprímásnak is fel
199    I,      X|           isten hírével, önnek marad még azért elég; úgyis magamról
200    I,      X|              sem felelt. Ez a tanács még kevésbé tetszett neki. Ment
201    I,      X|          boldog időkben szoká, midőn még hivataltiszti társak voltak.~ ~
202    I,      X|    gipszfigurának.~ ~– Mi?! – kiálta még nagyobb tüdőfeszítéssel
203    I,      X|           sohasem cselekvé.~ ~– Most még egy leánya van az úrnak;
204    I,      X|              a legkedvesebbik. Mikor még én az úrék házához jártam,
205    I,      X|       irtózat és pokol tüze! S az úr még kifogásokat tesz? Persze,
206    I,      X|              Azt mondom az úrnak, ha még hajlandó a jó tanácsot bevenni –
207    I,      X|        gondolkozott, vajon illendő-e még őneki azon házba betenni
208    I,      X|           hazafelé.~ ~Otthon ezalatt még mindig folyt a beszéd, a
209    I,      X|           kellő mértékben alkalmazva még tán használt volna e megintés;
210    I,     XI|            semmit el nem néz, ki tán még álmában is vigyáz; hanem
211    I,     XI|              szólt előtte Teréz; sőt még arra is figyelt, hogy mikor
212    I,     XI|         kézműves régen, régen! mikor még új mester volt – aminek
213    I,     XI|              piros teli arccal, mely még a szemek körül sem enged
214    I,     XI|              országgyűlés alkalmával még többre szaporodott; fiatal
215    I,     XI|         figyelmét, miszerint azoknak még egy ötödik testvérök is
216    I,     XI|              számára tartogatják, ki még csak istenről és gyermeteg
217    I,     XI|            ti katekizmustokban nincs még ez a tétel: „Asszonyt megcsalni
218    I,     XI|         együtt látleletet tartának a még lepecsételve talált levél
219    I,     XI|             sorsban, soha a véteknek még csak árnyéka sem lehetne
220    I,     XI|             célszerűen felhasználni. Még egyszer kérem, hogy rólam
221    I,     XI|              nincs megszolgálva! Hát még a másik pont: a művészi
222    I,     XI|      szeplőtlen hírének ártani, hogy még csak nevét sem mondja meg?~ ~
223    I,     XI|           népét boldogabbá tenni? Ez még nagyobb bizalmat gerjeszte
224    I,    XII|             szívéből; nem ismeri őt, még csak nevét sem tudja, de
225    I,    XII|         romjain látta magát.~ ~Tehát még itt is elérik az ártatlan
226    I,    XII|        ártatlan gyermekszívet, tehát még a templomban sincs előlük
227    I,    XII|         Teréz holmiját szállítsák át még azon az éjjel az ő saját
228    I,    XII|    egyrészről megnyugtató volt, hogy még senki sem tud felőle semmit,
229    I,    XII|           felőle semmit, tehát a baj még nem olyan nagy. De a név,
230    I,    XII|        Műhelyéből hítták elő, honnan még most is fülébe hangzott,
231    I,    XII|         leányok olyan könnyen hivők; még a virágtól is megkérdezik: „
232    I,    XII|         Szeret-e, nem szeret-e?” Hát még ha valaki szemökbe mondja.~ ~
233    I,    XII|             eléje hat darabot, mellé még négy forintot ezüst húszasban
234    I,    XII|         erőszakosan lenyomott hangon még egyszer megszólítá.~ ~–
235    I,    XII|   diadalmasnak fog látszani.~ ~Pedig még nem itt volt vége a visszautasításnak.~ ~
236    I,    XII|         kézművessel párbajt víni, ki még tán nem is nemesember, de
237    I,    XII|           oly hidegvérrel bírt, hogy még a kifejezésekben is bírt
238    I,    XII|          mennydörgő hangon Konrád, s még sok imposant dolgot elmondott
239    I,    XII|          tudok pisztollyal, karddal, még vöröshagymával is víni.~ ~
240    I,    XII|             s azon esetre nem akarok még két ártatlan embert földönfutóvá
241    I,    XII|              neki holnap reggelig.~ ~Még eznap este egy cifra, ezüstsinóros
242    I,    XII|             nehány levelet pecsételt még le, miket az éjjel írt,
243    I,    XII|            napot sem ígér magának.~ ~Még nagyon kora volt az idő,
244    I,    XII|             találna rajtam érzeni, s még valaki azt mondhatná, hogy
245    I,    XII|           akkor, ha csontot sértett, még a városba viszik, és rögtön
246    I,    XII|          könnyen rák eshetik bele.~ ~Még csak az kellene, hogy a
247    I,    XII|            zsivány legyen a neve, ha még valaha egyben is részt fog
248    I,   XIII|     újságírók közellétében; az ember még csak el sem meri rikkantani
249    I,   XIII|           névnapi ajándékot, amilyet még nem kapott soha.~ ~És újra
250    I,   XIII|             fizetésére. Sőt buzgalma még annyira vitte, hogy egy
251    I,   XIII|    aranycifrázatú márvány ősi címer, még nagyobb a tető homlokzatán
252    I,   XIII|        messziről a közeledő szemébe, még midőn csak messziről látja
253    I,   XIII|       nemcsak hogy lopni nem tud, de még csak meg nem szolgált ajándékokat
254    I,   XIII|           azt tudni, hogy meglopták, még azt is tudni akarja, hogy
255    I,   XIII|          embernek, hogy ültessen oda még egynehány seprűnyelet, ha
256    I,   XIII|       gyorsan a végére Péter. Mi van még hátra?~ ~– A kegyes hagyományok
257    I,   XIII|             fizetve. Van-e valakinek még valami várnivalója tőlünk?~ ~–
258    I,   XIII|              A** kollégium nem kapta még meg az évi díját.~ ~– Nem
259    I,   XIII|            folyamodvány és körív van még hátra.~ ~– Mik azok?~ ~–
260    I,   XIII|           ezer forint készpénze volt még a pénztárban, melyet nem
261    I,   XIII|           ugorhatok egyszerre, mikor még most is tele van a fejem
262    I,   XIII|         bankócédulában. Ebből vagyon még a zsebemben egy peták, *
263    I,   XIII|            címezni a nábob, ami nála még a kendezésnél is alábbvaló
264    I,   XIII|           mindent elhiszek már neki, még ha azt megígéri is, hogy
265    I,   XIII|              sohasem hazudik többet, még azt is elhiszem. Ezt ezen
266    I,   XIII|     mulatságba visznek; korán reggel még virradat előtt felébreszték
267    I,   XIII|          közül nézett ki az udvarra; még csak akkor hajnalodott,
268    I,   XIII|        sáfrán színeiben égett, körül még csendes volt a vidék, a
269    I,   XIII|            név egyedüli fenntartója, még ma este őnála fog lenni.
270    I,   XIII|          fognak egymásnak mondani?~ ~Még egy kicsinyt lefeküdt aludni,
271    I,   XIII|           órakor talpon van.~ ~– Hát még ki van itt?~ ~– Itt van
272    I,   XIII|      visszamegy.~ ~– A bolondos! Hát még kik érkeztek?~ ~– Az úri
273    I,   XIII|         tartsam; majd meglátja őket, még meg is unhatja.~ ~Eközben
274    I,   XIII|             van a *-i szuplikáns; ez még sohasem volt itt.~ ~– Ejnye
275    I,   XIII|          komoly hangon –, ha nincs-e még itt Béla öcsém?~ ~Pál csúnya
276    I,   XIII|             úr. – Mondd csak, ki van még itt!~ ~– A csőcselékbül
277    I,   XIII|            Hát miért nem harangoznak még?~ ~– Várjon! Elébb meg kell
278    I,   XIII|          felkelt a nagyságos úr.~ ~– Még egyet kell neki megizenni,
279    I,   XIII|             csekélynek látná!… „Csak még egy esztendőt adjon a többiekhez
280    I,   XIII|             hold, csak egy új nap is még a mai után?”~ ~Egészen elérzékenyülve
281    I,   XIII|              nem tudott kacagni, sőt még figyelmezteté Horhi Miskát,
282    I,   XIII|            nem volt jelen a lakomán. Még gonoszabbakat is beszélnek,
283    I,   XIII|          ugyan kicsinyben múlt, hogy még más valaki is el nem jött,
284    I,   XIII|      születésnapodra ajándékot, amit még ma este el fog küldeni;
285    I,   XIII|            én az inszurrekció * óta; még jó, hogy azt nem mondta,
286    I,   XIII|              felrakva az asztalokra. Még az éneklő diákoknak is ezüstpoharak
287    I,   XIII|           zajjá, alig vala ember, ki még nyelvét bírta, valami cifra
288    I,   XIII|         ajkain látszott, hogy akarna még valamit mondani, de az csak
289    I,   XIII|            itt szörnyű dolgok fognak még történni.~ ~A megcsúfolt
290    I,   XIII|            játék röppentyűi szálltak még a magasba, s óriási égő
291    I,   XIII|          becsült ifjút, hogy rögtön, még azon éjjel siessen átutazni
292    I,   XIII|          hogy biz az öregúr, ámbátor még ki nem adá lelkét, de az
293    I,   XIII|              kodicillust.~ ~Követték még aznap az esperes urat több
294    I,   XIII|           leendő patrónusukkal. Ezek még bővebb részleteket is tudtak
295    I,   XIII|           holnapi napot.~ ~Harmadnap még a hajdúk és kulcsárok is
296    I,   XIII|            hajdú és Vidra, a cigány. Még a poéta is megszökött. Gyárfásnak
297    I,   XIII|         átment, és gratulált. Hiába, még a bolondok között is van
298   II,    XIV|             tromf a koporsóküldésre; még most a fiatal rouék az ő
299   II,    XIV|           szólhatni?~ ~Boltay mester még nem jött egészen helyre
300   II,    XIV|             hozott önnek házába.~ ~– Még nem hozott, uram – szólalt
301   II,    XIV|         engem örökölni fog, és engem még a föld alatt is üldözni
302   II,    XIV|             címmel ismert a világ, a még hátralevő napokat szeretném
303   II,    XIV|           pompa, kényelem közt élni. Még most visszaborzad az úttól,
304   II,    XIV|          megtudja; egy gyermek lelke még elkábul ennyi fény előtt,
305   II,    XIV|          leszek szívesen násznagyod, még ma megkérem a leányt neked,
306   II,    XIV|         olyan kézfogót csapunk, hogy még az angyalok is táncolnak
307   II,    XIV|            volt fogalmazva.~ ~Boltay még aznap kiszekerezett falusi
308   II,    XIV|          ragyogvány, hatalom mellett még a szégyent is el lehet felejteni,
309   II,    XIV|              el lehet felejteni, hát még ha vele együtt a jogos tisztelet
310   II,    XIV|       csináljon vele a világban. Ah, még erre nem vagyok elég olcsó!~ ~
311   II,    XIV|            így is – nevete a mester; még a jó Teréz is nevetett,
312   II,     XV|            azonban oly titokban volt még tartva, hogy senki nem tudhatott
313   II,     XV|             porát csókolhassam, hogy még a másvilágon is érte könyöröghessek.
314   II,     XV|              szíve csak mindig érez, még ha rosszak is a gyermekei,
315   II,     XV|               az isten csudája, hogy még egy szál hajam van, hogy
316   II,     XV|        legnagyobbik, s nagy pikantul még azt mondja, hogy ha nem
317   II,     XV|         volna a fülembe: „Hiszen van még teneked egy leányod, akit
318   II,     XV|          Semmim sincsen az ég alatt, még ma nem ettem egy falatot,
319   II,     XV|             hogy a jámbor asszonyság még ma nem evett, minélfogva
320   II,     XV|        legalább csak én láthatnám őt még egyszer – nem kívánom én,
321   II,     XV|        azután bízza énrám.~ ~Mayerné még egyszer újólag meg akarta
322   II,     XV|            nem térdepel senki előtt, még ha koldus is, még ha bűnös
323   II,     XV|             előtt, még ha koldus is, még ha bűnös is, még ha megölik,
324   II,     XV|          koldus is, még ha bűnös is, még ha megölik, sem térdel.~ ~
325   II,     XV|              térdel.~ ~A jó kézműves még a nemzeti büszkeséget is
326   II,     XV|           sőt a magáét elmondva, azt még ki is tudta volna egészíteni,
327   II,     XV|           tudta volna egészíteni, de még most jónak látta hallgatni
328   II,     XV|             újra felköltse.”~ ~Hátha még azt sejtette volna, amit
329   II,     XV|            rá, hogy az összekelésnek még néminemű előkészülési és
330   II,     XV|         házőrzőnek.~ ~Fanny ez ideig még sohasem hált egyedül szobájában,
331   II,     XV|        egyedül szobájában, nagynénje még mindig ott aludt a benyílóban,
332   II,     XV|            azt a hosszú selyemhajat, még csak a tükörbe sem néz,
333   II,     XV|             keresztül is ránéznek, s még most is hallani vélte: „
334   II,     XV|         Fanny reszketve várta, fog-e még valamit szólani ez asszony.~ ~
335   II,     XV|              hittem volna soha, hogy még olyan boldog lehessek valaha,
336   II,     XV|            éppen az ő korában. Ámbár még akkor is tudom, hogy nem
337   II,     XV|            szerencsétlenség történt, még csak ránk sem néztek többé,
338   II,     XV|           ránk sem néztek többé, sőt még veled sem hagyták beszélni
339   II,     XV|            mondják, hogy az az ember még az idén el fogja venni Rézit;
340   II,     XV|         később más leányt vett el, s még alig háromesztendős házasok,
341   II,     XV|          volt hallani, mi következik még. Van az emberben néha olyan
342   II,     XV|    megszólalt.~ ~– Te Fáni! Tudsz te még hímezni?~ ~– Tudok – felelt
343   II,     XV|             vagy, meglátott, s azóta még jobban odalett; mindennap
344   II,     XV|           meg sem szoktam hallgatni. Még ha igazat mondana is, nem
345   II,     XV|          közé vetve magát, és azután még sokáig hánykódott ágya párnái
346   II,     XV|              felébredés pillanatában még minden összevissza zavartan
347   II,     XV|              ni. Semmit sem feledtem még el.~ ~Az asszonyság igen
348   II,     XV|             hogy az ily kérdést téve még csak el sem pirul, hanem
349   II,     XV|      becsületes, senki sem ügyel rá. Még most fiatal vagy, szép vagy,
350   II,     XV|              fiatal vagy, szép vagy, még most kapnak rajtad. Meddig
351   II,     XV|           módon a szépség – folytatá még erősebb nyomattal Mayerné –,
352   II,     XV|             hogy a nénéim elhányják, még zsibvásárra vetik, azokat
353   II,     XV|        Boltay.~ ~– Egy percig várjon még, édes bátyám – szólt Fanny –,
354   II,     XV|     átnyújtotta Boltaynak.~ ~Mayerné még egy titkos egyetértő pillantást
355   II,     XV|           Kárpáthy János úrnak, hogy még ma keressen fel, fontos,
356   II,     XV|           haragosnak is láthatnók.~ ~Még a jámbor Teréz szemei is
357   II,     XV|        bosszú szikrái azokban.~ ~Hát még a vőlegény, János úr! Hol
358   II,     XV|       örömében sorra ölelte János úr még egyszer Boltayt és Terézt,
359   II,     XV|              a Kecskerey úr kicsoda? Még ezt is meg kell ismernünk?~ ~
360   II,     XV|              neki, hogy a kisasszony még reggel bekocsikázott Pozsonyba.~ ~
361   II,     XV|             vitték be?~ ~– Nem, azok még hajnalban elmentek, s ő
362   II,     XV|         fesztelenül mulassanak. Akik még nem ismerik, s ismerni kívánják
363   II,     XV|            jött le Párizsból, melyet még akkor nem hoztak oly közel
364   II,     XV|             többet. Ha tejfehér arca még engedne meg valami nüanszot
365   II,     XV|             Abellinónak, hogy látott még a társaságban valakit, ki
366   II,     XV|               Mr. Griffard-t. S hogy még most se tagadja meg gunyoros
367   II,     XV|              Hiszen csak nem állítod még most is, hogy Fannyt el
368   II,    XVI|       kellett nyugodniok.~ ~Fennimor még egy kicsit hánykolódott,
369   II,    XVI|        kardok szikráztak és a szemek még jobban.~ ~Egy perc múlva
370   II,    XVI|       helyben végezni el a dolgot.~ ~Még egyszer szemközt állíták
371   II,    XVI|           egyszerre visszafordulva a még kezében levő kardot kinyújtá
372   II,    XVI|             nem látott többé semmit, még egy döfést akart neki adni.
373   II,    XVI|           keresztülütött kard tartja még egyenesen állva… Azután
374   II,   XVII|              a gyermek új ruhát kap, még aludni is abban szeretne;
375   II,   XVII|          bohóságok közül.~ ~János úr még Pozsonyból írt haza Varga
376   II,   XVII|       annyira vitte Varga uram, hogy még a régi freskófestményeken
377   II,   XVII|          nyom el volt törölve.~ ~Sőt még a kert mögött épült lovardát
378   II,   XVII|           viselnie.~ ~– Akkor leszek még csak nagy bolond – monda
379   II,   XVII|           nábobrul beszélni hallott, még mikor nénjeivel lakott,
380   II,   XVII|             értelmét csak most kezdé még felfogni.~ ~Semmi sem volt
381   II,   XVII|              békét hagyjon.~ ~Akinek még az sem használt, azt elcsalta
382   II,   XVII|          vagy liberálnak (radikálról még akkor szó sem volt) – mind
383   II,   XVII|         lótenyésztést.~ ~Ehhez járul még az is, miszerint az agarászatban
384   II,   XVII|  egyszerűségében tartja fenn, amidőn még a nyughatatlan tudományok
385   II,   XVII|         szokta törülni a tollat, sőt még a nyelve is az, mert azt
386   II,   XVII|             hagyja heverni asztalán, még a borítékokat sem engedi
387   II,  XVIII|              annyira alaptalan, hogy még az is kétségbe vonható,
388   II,  XVIII|  szobaleányok után, mint a többi; és még egy harmadik légió apró
389   II,  XVIII|             érzé szívét a jó öreg, s még egyet bátran és elhatározottan
390   II,  XVIII|       hangjának tisztaságot adjon, s még egyszer visszatekintve a
391   II,  XVIII|            törődött, de amint nejét, még akkor gróf Eszéki Flóra
392   II,  XVIII|           hinni fogja, hogy számukra még ezen a földön elkezdődött
393   II,  XVIII|             ő szíveskedik fölkeresni még a legtávolabb rejtezkedőket
394   II,  XVIII|        hangon, melyet a szónoklattan még nem határozott meg, s mely
395   II,  XVIII|                 bizony régi per már, még én akkor fiatal voltam,
396   II,  XVIII|          menjek nőül Kárpáthyhoz, de még fiatal voltam, csaknem gyermek,
397   II,  XVIII|              utazni. Ha a léghajósok még nem találták fel a léggömb
398   II,  XVIII|            régen volt, nagyon régen, még én akkor igen fiatal, mondhatni
399   II,  XVIII|              nyújtó az amazonnak, ki még egyszer megmutatva az ott
400   II,  XVIII|               mint a magáé; óh, jobb még mint a magáé, mert Flóra
401   II,  XVIII|             tanítani Fannyt, neki az még jobban fog illeni; ilyenformán
402   II,  XVIII|           magát!~ ~– Igen, nagynéni, még egy kis ideig itt maradok
403   II,  XVIII|           csak a te családod kellett még ide a Kárpáthy-családfa
404   II,  XVIII|         kiszedetni, de arra nem volt még eset, hogy a vendégeim kerekeit
405   II,  XVIII|       kisasszony, de mint a kígyónak még ijedtében is eszibe jut
406   II,  XVIII|        hágcsójáig.~ ~Ámde e lépéshez még nagy teketória kellett.
407   II,  XVIII|              már közörvendezésre, de még onnan is jónak látott egy
408   II,  XVIII|                 Megy már.~ ~János úr még most is hajlong, és bókokat
409   II,  XVIII|          hogy „Régen volt már az, én még akkor gyermek voltam!”~ ~
410   II,    XIX|            finom beszédes ajkakat, e még beszélőbb, ragyogó szemeket,
411   II,    XIX|         emberi tulajdonságokon kívül még nagyságos és méltóságos
412   II,    XIX|            anekdotákat mond el, hogy még az érzékenyebb férfiak is
413   II,    XIX|   Magyarországon, de nem nemesembert még csak irnokai közt sem szível.
414   II,    XIX|      eldöntetlen maradt.~ ~És azután még egy csomó nagyságos és méltóságos
415   II,    XIX|             onnan az övénél, melyről még nem szóltak.~ ~Flóra azt
416   II,    XIX|          róla, hogy amit tesz, mond, még amit gondol is, az neki
417   II,    XIX|             jó öregem, kit ismerjünk még meg?~ ~– Itt van még Szépkiesdyné
418   II,    XIX|       ismerjünk még meg?~ ~– Itt van még Szépkiesdyné neve. Csendes,
419   II,    XIX|               Szegény asszony!~ ~– S még az a kín járul hozzá, hogy
420   II,    XIX|          Fanny. (Tehát vannak, kiket még ő is sajnálhat.)~ ~– Bemutatom
421   II,    XIX|            sajnálhat.)~ ~– Bemutatom még Málnay Georges nejét. Őrizkedjél
422   II,    XIX|    önállósághoz volt szokva.~ ~– Van még valaki említésre méltó a
423   II,    XIX|          nála és nem szokás.~ ~– Hát még ki?~ ~– Még egy árulkodó,
424   II,    XIX|          szokás.~ ~– Hát még ki?~ ~– Még egy árulkodó, mindenkit
425   II,    XIX|     összeölelve, csókolva, és azután még sokáig nevettek, vigadtak
426   II,     XX|         férfiak különváltak, azonban még nincsenek abba a kényelembe
427   II,     XX|              villásreggeli hiányzott még, hogy mindenki elragadtatva
428   II,     XX|             látni azt az embert, aki még egy falatot képes volna
429   II,     XX|           falusi fiatalember, akinek még nem volt annyi esze, hogy
430   II,     XX|            jelen, azt, úgy hiszem, a még most élő nemzedék előtt
431   II,     XX|      juhoktól, sem a betegektől, sőt még ama kukacoktól sem, melyek
432   II,     XX|          urát meg találná támadni, a még súlyos korbácsütésektől
433   II,     XX|             magukat; ne hagyjuk őket még az agarászatban is grasszálni;
434   II,     XX|         vesztett, meg nem dorgálja a még folyvást egymásra morgó
435   II,     XX|            képesnek ellenfelét, hogy még furcsábbat tudjon mondani.
436   II,     XX|        lelkesülést idézett elő, hogy még a hölgyek is poharat ragadtak,
437   II,     XX|             azonkívül is szokás volt még azon időkből a levelek borítékára
438   II,     XX|        legnagyobb szeretettel”, hogy még a posta is gyöngédebb kezekkel
439   II,     XX|       keblébe, mintha a többi 900-at még későbbre kívánná eltenni,
440   II,    XXI|            volna megalkudni magukkal még egy félórácskában, s csak
441   II,    XXI|         álmocskát ajándékoztak volna még örömest nehéz szempilláiknak,
442   II,    XXI|              paripák fölverték volna még a hétalvót is édes nyugalmából.
443   II,    XXI|         beszélni, mint egyébkor. Sőt még ez sem volt elég, hanem
444   II,    XXI|           volt elég, hanem ha valaki még ki nem nyitotta az ajtaját,
445   II,    XXI|    történetesen valamely mélyen alvó még erre se ébredjen fel, kisütögettek
446   II,    XXI|     szenvedélye különben ragadós; én még nem ismertem embert, akinek
447   II,    XXI|     férfiakkal.~ ~Hajnal alig hasadt még, midőn a felöltözött vendégek
448   II,    XXI|          Mindenki más hangon beszél, még az éltesebb nők is kocsin
449   II,    XXI|           feje sem fáj soha, a szíve még kevésbé.~ ~Miután egy perc
450   II,    XXI|           tagját sorban köszöntötte, még az agarakat is neveiken
451   II,    XXI|              már valahol a rókát, de még mind nagyon messze voltak,
452   II,    XXI|             a vadászok előtt, melyen még rajta állottak a sorba rakott
453   II,    XXI|             kalangyák. Itt kezdődött még a vadászat érdeke. A róka
454   II,    XXI|              közrebocsátják a rókát, még néhány perc és elérték.~ ~
455   II,    XXI|           Armida! Tied a győzelem!~ ~Még egy szökés. A róka egyszerre
456   II,    XXI|      maradnak el mögötte.~ ~Most áll még csak elő Matyi, az ordas,
457   II,    XXI|            arra buzdítá Matyit, hogy még több bravúrt mutasson nézőinek.
458   II,    XXI|                 Flóra arca e percben még pirosabbá lesz, Fannyé halavány,
459   II,    XXI|             kiált Rudolf, kinek arca még ég a szerető nő csókjaitól –
460   II,   XXII|            nem tudja, s néhány napig még ott szándékozott maradni.~ ~
461   II,   XXII|      magasztos arcát az ifjúnak, kit még imádnia sem szabad, s ne
462   II,   XXII|              hogy el akar távozni, s még közelebb voná magához.~ ~–
463   II,   XXII|           csak arra kényszerít, hogy még követelőbb legyek.~ ~– Szólj,
464   II,   XXII|                gondolá magában.)~ ~– Még ma előre lefoglalom számodra
465   II,   XXII|              kedves hely.~ ~– Azután még egyet.~ ~Kárpáthy alig bírt
466   II,   XXII|            szeretni kötelességből.~ ~Még Terézzel is keveset foglalkozott
467   II,  XXIII|           kívül is divatba jönni.)~ ~Még reggel van, s az érdemes
468   II,  XXIII|          reggel van, s az érdemes úr még nincs felöltözve; mikor
469   II,  XXIII|             Elébb felelj arra, van-e még itt valami híre elébbi afféremnek?~ ~
470   II,  XXIII|                Nagybátyád feleségébe még mindig szerelmes vagy-e?~ ~–
471   II,  XXIII|              örökös előnyeit.~ ~Ezen még nagyobbat kacagott Kecskerey.~ ~–
472   II,  XXIII|             is örömest lettél volna, még egy év előtt is.~ ~– Tréfa
473   II,   XXIV|            oly messze kerülnie, hogy még egy csillagzaton se legyenek
474   II,   XXIV|           egyaránt imád, kinek nevét még a gyermekek is emlegetik;
475   II,   XXIV|        officio * viselte a hivatalt, még vagyoni állapotját is megrongálta
476   II,   XXIV|           mintha attól tartana, hogy még mindig előtte áll… Végre
477   II,   XXIV|     fővárosunkban fogja tölteni.~ ~– Még nem bizonyos.~ ~– E szó
478   II,   XXIV|        Mondjunk neki valakit, akiről még magunk sem tudjuk, hogy
479   II,   XXIV|             a vidám fiatalság maradt még ott a zenészekkel, kivigadni
480   II,   XXIV|               bebocsáttaték.~ ~Flóra még egészen báli öltönyében
481   II,   XXIV|          amióta Rudolf főispán lett, még neje előtt is tekintélyt
482   II,   XXIV|          útját a távozónak. – Látod, még most is hajlandó vagy a
483   II,   XXIV|            tiszteljen, mint én, hogy még gondolatban se merjen ellened
484   II,   XXIV|           igazolja.~ ~– De jelenében még több, ami megcáfolja. E
485   II,   XXIV|       könnyelmű, nem vagyok gyönge – még irányodban sem vagyok gyönge.~ ~
486   II,   XXIV|       szerelme által lehetne boldog, még tűrhetlenebbé tette magányát.~ ~
487   II,   XXIV|            között aludt el Rudolf, s még az a bosszúsága volt hozzá,
488   II,    XXV|          szóban „kettecskén”.~ ~A nő még szebb, még kedvesebb volt,
489   II,    XXV|       kettecskén”.~ ~A nő még szebb, még kedvesebb volt, mint valaha.
490   II,    XXV|         gondolod, nem vagyok gyönge, még irányodban sem, pedig szeretlek,
491   II,    XXV|            csak egy tekintet kellene még, és azon nő, kinek szívedet
492   II,    XXV|           fülébe súgá gyöngéden:~ ~– Még most sincs közöttünk vége
493   II,    XXV|        összevissza csókolá férjét, s még azután, hogy a hintóba felült
494   II,    XXV|          kellett rá felelni.~ ~– Hát még ha ismerős volna nagysád
495   II,    XXV|        lehelettel belső szirmain. Ez még akkor nagy ritkaság volt
496   II,    XXV|             játék, és ha való, akkor még rémítőbb.~ ~Kocogás az ajtón,
497   II,    XXV|          fölöttem bűneimért, hogy ha még egyszer meglátom önt, azon
498   II,   XXVI|              műutazása köréből, hogy még a tekeasztalokat is odahagyják
499   II,   XXVI|         nagyon beteg, és alkalmasint még betegebb fog lenni.~ ~–
500   II,   XXVI|             kocsizást.~ ~Abellinónak még most sem jutott volna eszébe
501   II,   XXVI|            ez asszony ellen, amilyet még ember nem látott.~ ~Többen
502   II,  XXVII|         áldani!~ ~Csak addig élhetne még, míg őt beszélni hallja,
503   II,  XXVII|           csókolá piros két orcáját, még mosolyogni kezdett, s vígan
504   II,  XXVII|             mit mondott.~ ~– Beszélj még lelkem kicsinyem – rebegé
505   II,  XXVII|              a szobából; hiszen csak még egyszer megkaphassa, sohasem
506   II,  XXVII|            az orvos –, azt mondanám, még van remény; de kötelességem
507   II,  XXVII|             órák, csak percek vannak még hátra, azért nagyságos uram,
508   II,  XXVII|           tőle, mert kevés szava van még hátra.~ ~Kárpáthy hagyta
509   II,  XXVII|          egyes zavart szavakat rebeg még, melyek iszonyú kínt okozhatnak
510   II,  XXVII|            gyermekkorában tanították még:~ ~– Isten. Én Istenem.
511   II, XXVIII|             kék füstje mutatja, hogy még laknak benne.~ ~Egyikén
512   II, XXVIII|             felesége, és sírja talán még elhagyatottabb, mint azé.~ ~
513   II, XXVIII|              lovast látunk haladni a még félig töretlen csapáson.
514   II, XXVIII|            hóban, ha vigyázunk rá, s még elfoghatjuk, mielőtt Kárpátfalvára
515   II, XXVIII|          kívül sohasem ismer senkit; még most is élne, és boldog
516   II, XXVIII|      gondolat, hogy ő meghalt, és én még csak közel sem lehettem
517   II, XXVIII|          uram. Ön igen jó hozzám. De még ez órában fordulok vissza.
518   II, XXVIII|      eltávozott ifjú térdének nyomai még ott látszottak a hóban,
519   II, XXVIII|            ki sietve hívatá Rudolfot még az éjjel.~ ~
520   II,   XXIX|        tükrök és címerek a szobákban még azon módon be voltak fekete
521   II,   XXIX|        ábrándmű kitárva a támlán. Ha még egyszer visszajönne!”~ ~
522   II,   XXIX|             az előttem. Az ágy előtt még a két kis hímzett papucs,
523   II,   XXIX|              el a szobát, az ajtóból még egy pillanatot vetve szemével,
524   II,   XXIX|           pillanatot vetve szemével, még egy néma csókot vetve kezével
525   II,   XXIX|       szégyenlé magát a másik előtt; még a hidegvérű ügyvéd is összerágta
526   II,   XXIX|       aláírták, megpecsételék azt, s még azon éjjel másik példányban
527   II,    XXX|         folyosókon fel s alá. Rudolf még fel volt öltözve, s kilépett
528   II,    XXX|             csendesen halt meg, hogy még hű szolgája sem vette észre,
529   II,    XXX|           közől; mindenki sietett őt még egyszer látni, és mindenki
530   II,    XXX|          elváltozott a halálban. Hát még akik életében látták őt
531   II,    XXX|              atyja koporsóját. De az még csak félesztendős, azt ölben
532   II,   XXXI|          szép virágok. Mondják, hogy még a kaszásoknak is meghagyta
533   II,   XXXI|         magát tokaji üvegekkel, hogy még a másvilágra se menjen át
534   II,   XXXI|         üvegekben!~ ~– Megparancsolá még azt is, hogy senki a más
535   II,   XXXI|            pofával –, élt volna csak még sokáig a menyecske, s kaptam
536   II,   XXXI|        helyzet Abellinóra nézve.~ ~– Még rosszabb a hitelezőire –
537   II,   XXXI|       Kárpáthy Jánosné asszonyságtól még csak egy cipőszalagot sem
538   II,   XXXI|              ha egyetlenegy unokáját még csak nem is láthatta, ha
539   II,   XXXI|             csak nem is láthatta, ha még csak álmodni sem képes felőle.
540   II,   XXXI|             képes felőle. Ha meghal, még a másvilágon is hiába fog
541   II,   XXXI|               Hiszen csak az kellene még a világ nyelvének, hogy
542   II,   XXXI|             tettetni nem lehet.~ ~De még másvalakit is elriasztott
543   II,   XXXI|          szeretett boldogtalanul, és még tán a túlvilágon is szeret,
544   II,   XXXI|          szólt Flóra elevenen –, sőt még szája mozdulása is úgy hasonlít
545   II,   XXXI|             pedig árnyékban voltak – még csak féltékennyé sem lehet
546   II,   XXXI|            mint egy gyermek szíve, s még a fogalom is hiányzott belőle
547   II,   XXXI|          honosítni.~ ~E naptól fogva még jobban szerette a gyermeket.~ ~
548   II,   XXXI|            meg ne csókolja a fiút.~ ~Még alig volt hatéves a gyermek,
549   II,   XXXI|              kevés mondanivalónk van még.~ ~Abbelino mind e mai napig
550   II,   XXXI|   hercegnővízzel mossa; egyik fülére még ama jeles párbaj óta nagyothall,
551   II,   XXXI|            is úgy beszél, mint mikor még milliomokat prédált el.
552   II,    Veg|           tulajdonítanának benne; de még nagyobb hiba lenne, ha erejök
553   II,    Veg|             nevetségesekké. Vannak-e még a jelenben mintaképei e
554   II,    Veg|         annyi bizonyos, hogy engemet még senki sem támadott meg,
555   II,    Veg|           kor tanulmányozásába, hogy még nyelve is rám ragadt, hanem
556   II,    Veg|        szerény művemet, s ami hibáit még én nem ismerem, legyenek
557   II,    Meg|        Miklós bárónak nevezek. Akkor még mind a kettő élő alak volt,
558   II,    Meg|       Ugyanebben leltem a leírását a még azon évben dívott pünkösdi
559   II,    Meg|            akinek fényes ősi nevéhez még egy predikátumot ragasztott
560   II,    Meg|           esemény.~ ~A mellékalakok, még a legbizarrabb különcök
561   II,    Meg|            és a becsületes lelkek.~ ~Még a női alakokról kell szólnom.~ ~
562   II,    Meg|           énnekem finom hollótollal (még akkor érctoll nem volt)
563   II,    Meg|          világszépleány”, a negyedik még gyermek. S ahány, annyiféle
564   II,    Meg|             Jennyt. Megtudtam felőle még valamit.~ ~– Még?~ ~– Igen;
565   II,    Meg|              felőle még valamit.~ ~– Még?~ ~– Igen; azt, hogy sok
566   II,    Meg|          mágnás. Lett belőle grófné. Még most is él, s a nevét nimbusz