Kötet, Fezejet

 1    I,      I|             Most tűnt még csak ki, mily rosszul illik arcához e
 2    I,      I|            az orrát és szólt:~ ~ ~„Mily kicsiny a kis egér, de cigány
 3    I,     II|              Ő maga sem tudta már, mily nagy lehet vagyonértéke.
 4    I,    VII|       elragadók.~ ~Az ember tudja, mily végtelen szerelem lakik
 5    I,    VII|       fáradni, küzdeni kell, pedig mily könnyű és édes az ő bírhatása!~ ~
 6    I,    VII| szomorúságot sem tud érezni, pedig mily végtelen volt annak szerelmi
 7    I,     IX|      nyitni az ajtót. Képzelhetni, mily feladat ez Fennimorra nézve,
 8    I,      X|            az ifjú leányzó erényei mily ostromolhatlan sáncok közé
 9    I,     XI|            hallja susogni:~ ~– Óh, mily fölséges; óh, mily magasztos
10    I,     XI|             Óh, mily fölséges; óh, mily magasztos ének!~ ~Erre csakugyan
11   II,     XV|    pamlagülő úrnak az ajánlatát, s mily finoman adja tudtára, ez
12   II,   XVII|     elgondolák, hogy gyermekeiknek mily előnye lesz abban, ha majd
13   II,   XVII|        tehetné; amiből átláthatod, mily fontos és életbevágó kérdés
14   II,   XVII|          hazánkban az agarászat, s mily büszkék lehetünk mi más
15   II,   XVII|           ezalatt fejeiket.~ ~Hogy mily szenzációt gerjeszte mind
16   II,  XVIII|        különös gyöngédség mutatja, mily előzékeny János úr neje
17   II,  XVIII|             s hallá, hogy Kárpáthy mily élénken beszél valakihez;
18   II,     XX|            Oh, e boldogságot látni mily öröm lesz!~ ~A két hölgy
19   II,    XXV|        beszéd; hogy e kert virágai mily csodaszépek, mintha úrnőjük
20   II,  XXVII|           test küzdelme a lélekkel mily nehéz, amíg egymástól el
21   II,     Sz|      négyes~ ~quanta species – Óh, mily látvány!~ ~quinterno – ötös