Kötet, Fezejet

 1    I,      V|   Tharaud-Mainvielle urat emlegeté a hír.~ ~A művész magas, eszményi
 2    I,      V|            és ez volt művészete.~ ~A hír éppen annyi dicsőt beszélt
 3    I,      V| Mainvielle-ről, mint Jozefine-ről. A hír, ez a rábeszélő kerítőné,
 4    I,      V|     diadalairól kellett hallaniok. A hír nem egyszer bírt már összeszerezni
 5    I,      V|            akkor sem, midőn elmúlt a hír. Mert édeseim, kik a hír
 6    I,      V|             hír. Mert édeseim, kik a hír utain jártok, tudjátok meg,
 7    I,      V|              városban az a botrányos hír, hogy Mainvielle-né nem
 8    I,      V|               hadd vesszen cserébe a hír! Ha őt elvesztette volna,
 9    I,      V|         elvesztette volna, jöhetne a hír, jöhetne a dicsőség, soha
10    I,      V|             vele, Tharaud; nagyobb a hír, mint a való; én nem hiszem,
11    I,      V|          művésznő! Ne lepje meg azon hír, hogy mai fölléptére bizonyos
12    I,    VII|             oroszlánai?~ ~Mert egyik hír a másikat eltemeti, s aki
13    I,    VII|           Iván herceget emelte föl a hír, ki megtudta, hogy Vestris,
14    I,    VII|            legtovább beszéltek, ez a hír körülbelől kihúzta a szezont
15    I,    VII|         ismét magához kezde térni, e hír által nem érzé magát kellemetlenül
16    I,     IX|          ragyoghat, magát közbeszéd, hír, dicsőség tárgyává teheti,
17    I,   XIII|             magát érje ez örvendetes hír, kézről kézre adá a levelet
18   II,   XXII|    Kárpáthynét meglátogassa, az első hír súlyos betegségéről kényszeríté
19   II,   XXVI|           alkalmasint ez hát az a jó hír, amiért gratulálni kellett. –
20   II,   XXVI|     gratulálni kellett. – Valóban jó hír. Talán meg is hal ez asszony. –
21   II,  XXVII|            egy szó nélkül állt meg e hír után. Most azon a helyen