Kötet, Fezejet

 1    I,      I|          felé visz.~ ~– Nem valami hintó jön ott?~ ~– Hiszen csak
 2    I,      I|            volt megírva, hogy az a hintó szerencsésen a csárdáig
 3    I,      I|         négy kerekével úgy levág a hintó éppen a gát közepén, hogy
 4    I,      I|              A szekér elöl megy, a hintó hátul, azért hogyha gödörbe
 5    I,      I|           a szekér dűljön fel, s a hintó okuljon a példán, és kikerülje
 6    I,      I|           Ama szerencsétlenül járt hintó utasai voltak ezek, mely
 7    I,      I|         mind.~ ~Azzal kirobogott a hintó körülfogva fáklyás lovagjaival.~ ~
 8    I,    VII|         hanyagul hátraveté magát a hintó vánkosai közé, finom rizskalapját
 9    I,    XII|               Egyszerre díszes úri hintó jött be az utcába, s éppen
10    I,   XIII|      hallatszék az udvarra gördülő hintó robogása.~ ~Az elküldött
11    I,     Sz|             könnyű, nyitott kocsi; hintó~ ~calembour – szójáték~ ~
12    I,     Sz|         kas (vesszőből font oldalú hintó) helyett~ ~Kecskeméti-udvar –
13   II,    XIV|          ajtóban, midőn díszes úri hintó áll meg háza előtt, melyből
14   II,    XIV|       bizalmas emberemet, ki itt a hintó mellett ácsorog, fogom ide
15   II,     XV|        perc múlva messze porzott a hintó az országúton.~ ~…Vajon
16   II,   XVII|          embernek, hogy ott valami hintó elgázolja, vagy a járókelők
17   II,   XVII|   parancsot adott a kocsisnak, s a hintó kerekei robogtak végig a
18   II,  XVIII|            lépést kellett tennie a hintó hágcsójáig.~ ~Ámde e lépéshez
19   II,     XX|            XX. Az ünnepély~ ~Egyik hintó a másik után gördült a kárpátfalvi
20   II,   XXIV| öltözetekben lovagoltak a főispáni hintó mellett, a tömérdek népség,
21   II,    XXV|             szólt nejéhez, amint a hintó a parkba becsavarodott.~ ~