Kötet, Fezejet

 1    I,    III|         neveik után tudakozódnék, eltávozott számtalanszor visszatekintve
 2    I,    III|          István, ahogy a kézműves eltávozott. – Nem tudom, e fiú szavai
 3    I,     IV| maradottak közül, midőn az elébbi eltávozott.~ ~– A „bain cosmétique
 4    I,     IV|           kezével hozzányúlna, és eltávozott az erkélyszobából.~ ~– Lám,
 5    I,     IV|      készen valának ellene, ahogy eltávozott az emberszólás köréből,
 6    I,     IV|         magát, vevé a kalapját és eltávozott.~ ~– Hát ti semmit sem fogtok
 7    I,     VI|          a közönség tapsolt, s az eltávozott művésznőt nyílt jelenetben
 8    I,    VII|    vénasszony valahova bizonyosan eltávozott, s azalatt bezárta a gyermekeket,
 9    I,    VII|           Azzal vette kalapját és eltávozott.~ ~Abellino arca az utóbbi
10    I,     IX|        kísérőnéjével együtt ismét eltávozott.~ ~– Valóban ő volt az –
11    I,      X|      alatt ön meglehetősen messze eltávozott tőlem, s oly életmódot folytat,
12    I,      X|         azt kívánták, ahogy apjok eltávozott, hogy bár vissza se térne
13    I,     XI|          miután a küldeményt hozó eltávozott, vevé észre Fanny a virágok
14    I,    XII|       becsapva maga után az ajtót eltávozott. Csak midőn hintajában ült,
15    I,    XII|          felelne magáért; úgy, de eltávozott, s nekem okaim vannak meg
16    I,    XII|   illedelmesen meghajtá magát, és eltávozott. Fél óra múlva eljött Rudolf
17    I,   XIII|       nevetett, amint Varga Péter eltávozott. A hű tisztviselő becsületessége
18   II,  XVIII|         hölgy pedig, amint a nyűg eltávozott, dévaj jókedvvel veszi kétfelül
19   II,   XXIV|           lassankint minden hölgy eltávozott, s csak a vidám fiatalság
20   II, XXVIII|           megteltek könnyel.~ ~Az eltávozott ifjú térdének nyomai még
21   II,   XXXI|        megossza. Midőn Pozsonyból eltávozott, úgy vett búcsút egyetlen