Kötet, Fezejet

 1    I,      I|   végén fütyölt. – Engem szült ebben a barbár országban az apám –
 2    I,      I|         Megyünk innen, megyünk ebben a pillanatban. Ne vegyen
 3    I,      I|    senki lélegzetet sem többet ebben a szobában.~ ~Abellino kacagott
 4    I,      I|  Kocsmáros! Hol van az úr? Ami ebben a szobában van, az mind
 5    I,     IV|    legszebb gyémántokat – neki ebben legjobb ízlése van – egy
 6    I,    VII|     leendő férjei valamelyikét ebben a dicsőségben részesítse –
 7    I,   VIII|     most mindjárt vége lesz!~ ~Ebben a pillanatban, amint alig
 8    I,     IX|    legnagyobb gyönyörtől, mely ebben áll: használni tudni.~ ~
 9    I,    XII|  lehetett enyim. És most uram, ebben a kicsiny városban találtam,
10    I,   XIII|      való legények közül, mert ebben az órában férjhez adlak.~ ~(
11   II,     XV|    szerencsétlennek érzi magát ebben a nyakig érő falusi boldogságban.
12   II,     XV|       vezetve őt, fő cél levén ebben, hogy Abellino nyakáról
13   II,    XVI|      nem engedik őket menni, s ebben meg kellett nyugodniok.~ ~
14   II,    XVI|       beszéd – monda Konrád –, ebben mi így egyeztünk meg, ha
15   II,   XVII|        érti, hogy mi érdek van ebben. Éppen oly kevéssé, mint
16   II,  XVIII|      egyedül kérhetek tanácsot ebben az ismeretlen világban.
17   II,  XVIII|      Hiába, ez a mi sorsunk. S ebben igaza van önnek, kedves
18   II,     XX|        azt meri állítani, hogy ebben megingatja, az mindennemű
19   II,  XXIII| kedvéért ismét mások tanyáznak ebben a kedves városban, melyben
20   II,    XXV|          Mennyi gyöngédség van ebben a szóban „kettecskén”. Alig
21   II,    Meg|              Vezérfonalam volt ebben maga a korszellem nagy átalakulása,