Kötet, Fezejet

 1    I,      I|          torkán akadt! – kiáltónak többen.~ ~A nagy úr nagyon megijedt,
 2    I,     II|             s itt észrevevén, hogy többen vannak, akik még annak tartalmát
 3    I,     IV|          Brávó, brávó! – kiáltának többen. – Ez gyönyörű, soha ügyesebben
 4    I,     IV|            visszautasította; pedig többen a legbecsületesebb liaisont *
 5    I,    VII|         hajlik felé az égő szálfa. Többen mentésére sietnek fel a
 6    I,    VII|           az adatokat! – kiáltának többen.~ ~– Tehát, amidőn Chataquéla
 7    I,    VII|  Kárpáthyhoz.~ ~– Hogyan? – kérdek többen, elcsodálkozva Rudolf szokatlan
 8    I,    VII|           Legyen úgy, uram. Eggyel többen lesznek velünk, akiktől
 9    I,   VIII|        pünkösdi király! – mondának többen. – Minek vesztette el a
10    I,   VIII|        kiáltozott a nagy rész, míg többen új futtatást indítványoztak.~ ~–
11    I,   VIII|            meg bírná indítani; már többen a lovasok közül oda kezdettek
12    I,   VIII|     rémkiáltás tölté be a levegőt, többen elfordíták arcaikat, most
13    I,     IX| ingerültséget idéz elő a táblánál. Többen a hevesebb vérű főurak közül
14    I,   XIII|       mások orvos után kiáltoztak, többen a koporsót vették le az
15    I,   XIII|   bizonyosan elvész bele, s voltak többen, kik a barátságos részvét
16   II,     XV|            megérkezik.~ ~Már akkor többen ültek a zöld asztalnál,
17   II,   XXIV|        köntös és keleti komolyság. Többen az ifjú lovagok közül kardjaikkal
18   II,   XXVI|         szállásaikra. Kezdenek már többen Pestre gyülekezni, s itt
19   II,   XXVI|            még ember nem látott.~ ~Többen azok közül, kik hozzá közel
20   II,   XXXI|           herceg, marquis Debry és többen, kikre semmi gondunk.~ ~