Kötet, Fezejet

 1    I,     II|      sírbolt, igazi múmiákkal s örökké égő lámpával, melybe minden
 2    I,    III|        itt mesterségét, mert az örökké változó divat csaknem művészetté
 3    I,     IV|   látszik, miután elegáns ember örökké igényt képezhet arra, hogy
 4    I,     VI|        azonban nem szándékoztak örökké abban a birodalomban élni,
 5    I,    VII|         nyitva, de a szív zárva örökké. Ő csak szomjat oszt, de
 6    I,     XI|        asszony, hanem férfi, ki örökké titokban akar maradni.~ ~
 7    I,   XIII|    tojásos teáját:~ ~– Enfin, * örökké mégsem fog élni.~ ~ ~ ~
 8   II,    XIV|       nem akarsz nőtlen maradni örökké? Ugyan ne csinálj olyan
 9   II,    XIV|      önöket soha. Én itt akarok örökké élni, háladatos lenni jóságukért,
10   II,    XIV|       Sőt meg is okosodott.~ ~– Örökké iszik, és parasztlányokkal
11   II,     XV|  leányához szólni; annak hideg, örökké vigyázó szemei aggasztó
12   II,   XVII|      komolyan magasztaltatik, s örökké furcsaságokon töri a fejét,
13   II,   XVII| mosolyogni?~ ~Most és mindig és örökké ott lebegett lelke előtt
14   II,  XVIII|      nem határozott meg, s mely örökké azt a gyanút gerjeszti az
15   II,  XVIII|    érzékenyen ölelte át, mintha örökké ott akarná tartani.~ ~–
16   II,    XIX|      mindezen dolgokban, mintha örökké grófi házakban nevelkedett
17   II,    XIX|       Ha? Hogyan?” – így beszél örökké a legmélyebb hangon más
18   II,    XIX|         nejét. Őrizkedjél tőle. Örökké hízeleg, csak azért, hogy
19   II,    XXV|       tartá Flóra körül, mintha örökké ott akarná őt tartani, a
20   II,   XXIX|       nemsokára nyugodni fogok, örökké boldog legyen és viruljon,