Kötet, Fezejet

 1    I,      I|                    nem jön vendég, s örült a lelke, midőn kapuján befordulva
 2    I,    VII|          fantasztikus divatát saját kalandor lelke alkotá, összekötve a hindu
 3    I,      X|          polgárleányhoz illő módon. Még az ő lelke romlatlan, még isten kezében
 4    I,      X|            ártatlansága befertőztessék, hogy lelke, szerelme haszontalan, pimasz
 5    I,     XI|                     arcát pirulásra indítni? Lelke tiszta, erénye gyémánt,
 6    I,     XI|                      fogva nincs közöttük, s lelke oly tiszta, mint azon gyermekeké,
 7   II,    XIV|                      hervasztottam el!”~ ~Ha lelke üdvét kellett volna cserébe
 8   II,    XIV|                    áldoznak, mennyit veszít? Lelke öntudatát adja érte, a gazdagság
 9   II,    XIV|              ajánlatot megtudja; egy gyermek lelke még elkábul ennyi fény előtt,
10   II,    XIV|                 állít fel. Tehát egy gyermek lelke is lehet erős, s megvetheti
11   II,    XIV|                   szájának készülne.~ ~Teréz lelke eltévedezett a múlt és jelen
12   II,    XIV|              boldogtalanokkal, ittasítsd meg lelke det a világ gyönyörképeinek
13   II,     XV| szerelemgödröcskéivel, miken elvész az ember lelke, ha őt mosolyogni látja.~ ~
14   II,   XVII|                mindig és örökké ott lebegett lelke előtt a tüneménnyé vált
15   II,  XVIII|                 összehasonlítva, kinek képét lelke szentélyében őrzi!~ ~Miért
16   II,    XIX|                     nem embereket kiismerni. Lelke nagyon kevés önállósághoz
17   II,   XXIV|                      az ábrándozó nő téveteg lelke volt-e az, mely őt álmában
18   II,    XXV|                        Óh, mint fájt az ifjú lelke, mint fájt neki az, hogy
19   II,    XXV|                elfeledni többé.~ ~Flóra okos lelke vett-e észre, sejtett-e
20   II,   XXIX|               mindezt, és nem voltam boldog. Lelke legyen gazdag. Eszes, becsületes,