Kötet, Fezejet

 1    I,      I|  nincs feneke, s az ember nem lát egyebet, mint gólyát.~ ~
 2    I,     VI|      közönség némi elégtételt lát abban, hogy akinek oly sok
 3    I,   VIII|       pusztáról nagy vágtatva lát közeledni egy lovaslegényt,
 4    I,   VIII|       a nekibőszült állat nem lát és nem érez, minden erejét
 5    I,      X|   tett lámpást, amit mindenki lát; ön egy otromba, rászedett
 6    I,      X|  tenni, és ha elkezdi, csúfot lát vele.~ ~Schmerz úr véghetetlen
 7    I,     XI|   lény, aki a gondolatok mögé lát, ki mindenütt figyel, ki
 8   II,    XIV|        mindig néz, és sohasem lát; óh, ezek a legmulatságosabb
 9   II,    XIV|      rabnőm, ki téged meg sem lát, midőn előtte térdelsz,
10   II,     XV|     uram. Így vagyok, ahogyan lát. Semmim sincsen az ég alatt,
11   II,     XV|   boldogságban. Egész nap nem lát magához illő ifjút, pedig
12   II,     XV|     ötleteket is ad. Ilyenkor lát az álmodó a jövőbe. Ezért
13   II,     XV|    anyját játszani, s egyedül lát a nyereséges üzlet után?
14   II,     XV|      ért jobban, és mindenkit lát, mindenkire szeme van. Ez
15   II,     XV|      Abellino csak a tükörből lát, s szaloni díszhangon jelenti
16   II,   XVII|   amit jónak és üdvösségesnek lát.~ ~A derék ősz férfiú, amint
17   II,   XXII|       az. Rémeket, iszonyatot lát az ily beteg mindenütt,
18   II,   XXIV|    akarom, hogy mindenki, aki lát, aki ismer, úgy imádjon,
19   II,    XXV|    futni, futni előle, amerre lát. Most íme szemközt állnak.~ ~
20   II,  XXVII| elfojtott zokogás hallik. Nem lát ő, nem hall ő semmit. Csak