Kötet, Fezejet

 1    I,     II|        szólt Kárpáthy, egészen komolyan véve a dolgot –, ön ad nekem
 2    I,     II|    csináltam olyanokat – szóla komolyan az egykori pástétomsütő.~ ~–
 3    I,    VII|            Édes Rudolf – szólt komolyan Eszékiné, megfogva a gróf
 4    I,    VII|     szokta sérteni.~ ~Eszékiné komolyan megbotránkozék.~ ~– Édes
 5    I,   VIII| játszotta ki az egész világot, komolyan elfoglalva a csak tréfából
 6    I,     XI|    fecsegni a levél tartalmát; komolyan azt hivé, hogy e levél elfogadása
 7    I,    XII|  akarták, hogy menjen az egész komolyan, annak rende szerint.~ ~
 8   II,    XIV|        pöffedés; az emberekkel komolyan beszél, közügyek, nemzeti
 9   II,     XV| magában Abellino –, ez a leány komolyan használatba vette nevemet.
10   II,   XVII|       mert mindenki által igen komolyan magasztaltatik, s örökké
11   II,     XX|        én önre haragszom? Igen komolyan haragszom.~ ~– Annak csak
12   II,  XXIII| tanácsot fog adni? Az ilyesmit komolyan kikérem magamnak. Bánom
13   II,   XXIV|       arcából s iparkodva igen komolyan beszélni.~ ~– Hát ez csak
14   II,   XXIV|     meghajtotta magát, s egész komolyan úgy tett, mintha el akarna
15   II,   XXIV|      Gondold meg, mit mondtál! Komolyan értetted ezt?~ ~– Komolyan.~ ~
16   II,   XXIV|     Komolyan értetted ezt?~ ~– Komolyan.~ ~Flóra egy percig gondolkozott,
17   II,   XXIX|        a gyermek bölcsőjét; az komolyan tekinte szét e hallgatag
18   II,   XXIX|   öregek kezén; mindenikre oly komolyan tekinte, mintha tudná jól,
19   II,   XXXI|    beszédet tartott; a gyermek komolyan hallgatta végig, s midőn
20   II,    Veg|   azért késtem, hogy barátaim (komolyan értve a szót) véleményét