Kötet, Fezejet

 1    I,    VII|         megragadá az elényújtott kezet.~ ~– Nemesi szóra! – monda
 2    I,   VIII|        sehonnai pimasz vagy, aki kezet csókolhat nekem, ha hajdúmnak
 3    I,      X|      szót nem lehet hallani, kik kezet csókolnak a mamának, s bölcs
 4    I,   XIII|          volna az eléje nyújtott kezet megfogni, körülhátrálta
 5    I,   XIII|         fejével.~ ~– Az úrral is kezet fognék immár, miután benne
 6    I,   XIII|       tetszett neki, hogy békülő kezet nyújta neki, s bár alig
 7   II,     XV|      reggelt kívánt anyjának, és kezet csókolt neki, melyet ez
 8   II,     XV|        vissza, hogy viszont ő is kezet csókolt leányának.~ ~– Ezt
 9   II,     XV|        leányának.~ ~– Ezt a szép kezet, ezt a gyönyörű kezet. Óh,
10   II,     XV|       szép kezet, ezt a gyönyörű kezet. Óh, te kedves, egyetlen
11   II,     XV| suttogással váltak el egymástól. Kezet csókoltak egymásnak… Boltay
12   II,     XV|         sor.~ ~– Szabad-e e szép kezet megszorítanom?~ ~Fanny szívélyesen
13   II,  XVIII|          kezébe tévedett gyöngéd kezet.~ ~Egy jótékony köhögési
14   II,  XVIII|   ajkaihoz szorítá a parányi kis kezet, és csókjaival forró, szívtől
15   II,    XIX|      kegyébe jutni. Csókolj neki kezet, s nevezd asszonynénémnek,
16   II,    XXI|        neveiken szólongatva, itt kezet csókolva, amott kezet szorítva,
17   II,    XXI|        itt kezet csókolva, amott kezet szorítva, végre visszakerül
18   II,    XXI|      ajkaihoz szorítá a nyújtott kezet, és sokáig kezében tartva
19   II,   XXII|        megfogá mindkét kezével e kezet, s ajkaihoz voná azt.~ ~
20   II,   XXIV|        Rudolf mosolyogva csókolt kezet, és szobájába távozott.~ ~