Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            ki a szekerét.~ ~Estére kezd már az idő járni. Bús Péter
 2    I,      I|      kukoríkolni, midőn világosság kezd támadni a sömlyéken. Tizenkét
 3    I,      I|    eltompul, elfásul, s csak akkor kezd újra élni, ha valami új
 4    I,      I|         aláfelé mindinkább bővülni kezd, végre a csizmáknál buggyot
 5    I,    III|          újabb időkben a magyar is kezd lelki letargiájából ébredezni,
 6    I,    III|           lenni az, ami; új életet kezd, de a réginek meghal; lehet
 7    I,    VII|       saját szívének világa, ekkor kezd el valóban élni, helyesen
 8    I,   VIII|        állatot, midőn a vér forrni kezd, mindkettő magasan kezdi
 9    I,   VIII|          azután végtére hanyatlani kezd, érzi, hogy társa erősebb,
10    I,     IX|   jurátushad már-már türelmetlenül kezd kardjával zörögni; némely
11    I,   XIII|               hogy olyan erkölcsös kezd lenni egyszerre?)~ ~Erre
12   II,   XVII|          Most azonban egy új tárgy kezd érdeket önteni János úr
13   II,   XVII|     fogalmat felyülhaladó mértékre kezd növekedni szeretetreméltóságában.~ ~
14   II,   XVII|   boldogabb jövő és fényes hivatás kezd felderülni; a jövő hónapra
15   II,  XVIII|            helyettük más, új világ kezd odaszokni, kiket többé nem
16   II,    XXI|             hogy a távolság fogyni kezd, oly gyorsan iramodott előre,
17   II,    XXI| némaságával fordul el, s nyargalni kezd visszafelé.~ ~– Az istenért! –
18   II,  XXIII|         mögött ijedtében sikoltani kezd.~ ~Felelet helyett maga
19   II,  XXIII|            látszik, hogy most Pest kezd lenni az elegáns világ fészke,
20   II,  XXVII|           megkönnyebbül.~ ~Tisztán kezd látni ismét, mindenkire