Kötet, Fezejet

 1    I,    III|          ifjútól, neki még Párizsba kelle visszatérni, azzal érzékenyen
 2    I,     IV| Mainvielle-nét három nap múlva útra kelle bocsátania, s Zelmirának
 3    I,    XII|         kinek ez idő óta sok helyen kelle járni, ahol azelőtt meg
 4    I,    XII|                Kárpáthyt kocsijához kelle vezetni. Ha fájdalmai engedék,
 5   II,     XV|         tisztasága, mit idegeneknek kelle oltalmukba venni, s idegenek
 6   II,     XV|        venni, s idegenek oltalmábul kelle elorozni!!~ ~Óh! Feketébb
 7   II,     XV|         megjelenésével ezer aranyat kelle veszíteni, fogadás fejében.~ ~
 8   II,     XV|            mutatni, hanem folytatni kelle az örvendő, kihívó, diadalmaskodó
 9   II,    XVI|             volt.~ ~Vérnek okvetlen kelle folyni.~ ~Ha öt perc alatt
10   II,   XVII|        torkán akadt a szó, midőn ki kelle mondani:~ ~– Barna Sándor.~ ~
11   II,   XVII|          egy közérdekű intézménynek kelle létrejönni, mégpedig János
12   II,  XVIII|      volnának is azok valakinél, el kelle dugni, mert Marion kisasszony
13   II,  XVIII|        valami szokatlan nagy bajnak kelle érni, hogy kedves nejét
14   II,    XIX|       bizonyos.~ ~Itt egy kissé meg kelle állapodni azon vitakérdés
15   II,     XX|          Azt persze Fannynak is meg kelle tudni, hogy mi van bele
16   II,   XXII|         erdei madár.~ ~Menedékét el kelle hagyni, hogy egy álomkép
17   II,   XXIV|              Nagybeteg voltam…~ ~El kelle hinni, amit mondott, hisz
18   II,   XXIV|          költhessen.~ ~E bókért meg kelle Rudolf homlokát csókolni.~ ~–
19   II,    XXV|             közti határvillongásnak kelle rendbehozatni, ami eltarthatott
20   II,   XXIX|            ha gyarlóságaik miatt el kelle bocsáttatniok is, ne veszítsék