Kötet, Fezejet

 1    I,    VII|   arcbőrét cserszínűre festette a kegyes idő, nem késik e látott
 2    I,   VIII| alkalommal győztes marad, annak a kegyes úr hagyományából szabad
 3    I,     IX|          boldogulsz. A leányt egy kegyes, szüntelen imádkozó nagynéne
 4    I,     IX|   maradnak a sarkából.~ ~– Pah! A kegyes nagynénét elbolondítjuk,
 5    I,      X|           szavai; ömlött belőle a kegyes tanítás leányaihoz; elmondá
 6    I,      X|        volt ilyen jó ember, ilyen kegyes apa több a világon.~ ~Alig
 7    I,     XI|     gondoskodik, de midőn végre a kegyes asszonyság elhatározá is
 8    I,   XIII|        mindenki iránt szokatlanul kegyes volt, három napig gyönyörködheték
 9    I,   XIII|          Péter.~ ~– Méltóságodnak kegyes engedelmével, ide a márgóra
10    I,   XIII|           Mi van még hátra?~ ~– A kegyes hagyományok és alapítványok.~ ~–
11    I,   XIII|           malőr * nem érheti.~ ~E kegyes szertartáson mind jelen
12    I,   XIII|    vesztit érzi az öreg, hogy oly kegyes indulatokra tért egyszerre? –
13    I,   XIII|           tetszenék neki e nagyon kegyes szándék.~ ~Eközben a hajdúk
14   II,     XV|    felemelte őt magához, melyet a kegyes anya ölelésnek véve, odaborult
15   II,     XV|          tenni, ez bolondság!~ ~E kegyes észrevétel után megpihent
16   II,     XV|    valamit, hogy ifjúságodat nagy kegyes életben töltötted el, hogy
17   II,     XV|         mennyei gondviselés olyan kegyes volt iránta, hogy sem kezét,
18   II,  XVIII|          között igen sok jószívű, kegyes, szelíd indulatú hölgy van,
19   II,  XVIII|        Nagyságod lett volna olyan kegyes, az én szegény házamnál
20   II,   XXXI|           pengőt.~ ~S Mayerné oly kegyes volt, hogy – nem küldte