Kötet, Fezejet

 1    I,    III|  tekintve azt, hogy történetünk ideje az ezernyolcszázhuszonkettedik
 2    I,    III|        routier, * kinek erre is ideje jut, s vagy egy asztaloslegény,
 3    I,   VIII|        lovagra, s mielőtt annak ideje lett volna előle menekülhetni,
 4    I,     IX|     létezett sehol. Mikor robot ideje volt, akkor néha találkoztunk
 5    I,      X|         házba, hogy a családnak ideje maradt Matildot ádáz dühe
 6    I,      X|     egyik ágát, s mielőtt annak ideje lett volna a megijedésre,
 7    I,   XIII|         a tizedik hetest tölti; ideje, hogy rákerüljön a sor.~ ~–
 8    I,   XIII|        színpad, melyről az ebéd ideje alatt Lokodi uram elébb
 9   II,    XIV| asztalon. Boltay mesternek elég ideje volt ezalatt Terézt az érdeklő
10   II,    XIV|   nevetett, pedig bizony rég az ideje, hogy azt nem próbálta.~ ~
11   II,    XIV|          Az éj előrehaladt már. Ideje volt a lefekvésnek. Ah,
12   II,    XIV|    lefekvésnek. Ah, de nem volt ideje az alvásnak. Valami háborgató
13   II,     XV|   megpihent Mayerné, s Fannynak ideje maradt magában ilyenformán
14   II,     XV|         ezek között? Mikor volt ideje valaminek történni? Olyan
15   II,  XVIII|         hogy Flórát alig jutott ideje láthatni.~ ~De nem is volt
16   II,  XVIII|          mely alatt János úrnak ideje maradt tréfásan évődhetni
17   II,  XVIII|    Flóra kezét, s mielőtt annak ideje lett volna őt meggátolni,
18   II,    XXV|        álmatlan éjszakákon elég ideje volt a tervet kifőzni magában.~ ~
19   II,    XXV|     elébb látta volna meg, hogy ideje leendett futni, futni előle,
20   II,   XXIX|      kívánom. Éljen és maradjon ideje megtérni Istenhez. Nem kívánom,