Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            mint gólyát.~ ~Bús uram gondolá magában, hogy vele is kevesebbet
 2    I,    VII|           tudunk – monda Rudolf és gondolá magában: „Ez a kis együgyű
 3    I,      X|        Tehát szegény állapotban! – gondolá Mayer úr. – Akkor talán
 4    I,      X|          fogja Teréz cselekedni? – gondolá magában Mayer. Ez nem elég.
 5    I,      X|          tóig. – „Milyen szép tó – gondolá magában –, mennyi rossz
 6    I,     XI|          Milyen valódi fájdalom! – gondolá magában az asszonyság.~ ~–
 7    I,    XII|          keresi, s számvevést ír – gondolá magában Abellino, s azalatt
 8    I,   XIII|          megugorhassék; de azt nem gondolá, hogy ily szomorú véget
 9   II,     XV|            A leány nem boldog. Ezt gondolá. A leányt nagyon szigorúan
10   II,     XV|            az én igazi leányom.” – gondolá magában Mayerné, s kezeit
11   II,    XVI| szokásokhoz!~ ~Feünnimor mégis azt gondolá, hogy az sokáig tartana,
12   II,  XVIII|   mindenben bizarr, úgy itt is azt gondolá, hogy a szokásos bemutatások
13   II,  XVIII|           tévedezni a világban, és gondolá magában, gyerünk el hozzá,
14   II,   XXII|          hely lesz. (Legtávolabb – gondolá magában.)~ ~– Még ma előre
15   II,   XXIV|       veszélyesnek helyzetét, mint gondolá. A férfiideálok rendesen
16   II,   XXIV|            Az asszony titkolózik – gondolá Kecskerey –, hisz pesti
17   II,    XXV|        hogy kialussza haragját!” – gondolá magában Rudolf, és titkosan
18   II,   XXVI|         odavan!~ ~(Úgy kell neki – gondolá titkon Abellino –, el kell
19   II, XXVIII|       Tehát vele volt eljegyezve – gondolá Rudolf magában –, mennyire
20   II,   XXXI|               Ez a nő hígvelejű! – gondolá magában Marion kisasszony