Kötet, Fezejet

 1    I,      I|       gutát? Csak nem pokol a béle ennyi embernek, hogy eggyel be
 2    I,     II|             csinálni ahol nincs, s ennyi tenger pörre, prókátorra
 3    I,     IV|            elővette az erszényét: „Ennyi az eltörött lőcsért, ennyi
 4    I,     IV|         Ennyi az eltörött lőcsért, ennyi az eltörött lábért.” Milyen
 5    I,     VI|        valamennyi magánhangzóin.~ ~Ennyi magánhangzóra azután hirtelen
 6    I,   VIII|          szép népség van együtt, s ennyi nép számára nem hoztak többet
 7    I,   VIII|           hol és mikor találtál te ennyi pénzt?~ ~– Tisztességes
 8    I,      X|           előre számítgatott, hogy ennyi meg ennyi árát fogja kérni.
 9    I,      X|       számítgatott, hogy ennyi meg ennyi árát fogja kérni. Nem így
10    I,      X|              Mayer úrnak elég volt ennyi. Magát ajánlotta, és ment.
11    I,   XIII| kollégiumba zárták, sohasem látott ennyi urat egy rakáson; képzelhetni
12    I,   XIII|   negyedóra múlva ő fog prédikálni ennyi istentől elvetemült ember
13    I,   XIII|          No leányom. válassz ízibe ennyi derék legény közül.~ ~–
14    I,   XIII|        halt meg igazán. Most imhol ennyi ártatlan embert bolonddá
15   II,    XIV|           agyában merő zavar volt, ennyi szokatlan fogalom és sejtés
16   II,    XIV|          gyermek lelke még elkábul ennyi fény előtt, és azután az
17   II,    XIV|           ne lehessen érte hagyni. Ennyi ragyogvány, hatalom mellett
18   II,     XV|          elbízott szokott lenni. – Ennyi éppen elég lesz a sikerre.~ ~
19   II,  XVIII|     bírálatot, úgyszólván ítéletet ennyi nagy uraság felől, akiktől
20   II,  XXIII|        mint Londonban, s illúzióra ennyi is elég.~ ~– Ez mind jó.