Kötet, Fezejet

 1    I,     II|          és kesztyűi, a cselédek egymásnak csengettek, egyik futott
 2    I,    VII|   harangok egyenkint felelgettek egymásnak ijedelemgerjesztő zűrhangokban,
 3    I,    VII|        keserű ellenségei lesznek egymásnak.~ ~– Fogadjunk, uram, hogy
 4    I,      X|          ácsorgók nevetve mondák egymásnak: – „Ez is jól felöntött
 5    I,   XIII|          békülnek ki? Mit fognak egymásnak mondani?~ ~Még egy kicsinyt
 6    I,   XIII|           Ölelgessék egymást! Ha egymásnak móringolnak, * sem bánom
 7   II,    XIV|         ketten, s jó éjt kívánva egymásnak, ki-ki saját szobájába távozott.~ ~
 8   II,     XV|       egymástól. Kezet csókoltak egymásnak… Boltay mester nem értett
 9   II,     XV|          olyan díszesen bókolnak egymásnak, mintha igazi házigazda
10   II,     XV|         kívánják egymást, azokat egymásnak bemutatja, meglehet, hogy
11   II,     XV|      mosolygással mutatá be őket egymásnak.~ ~– Kedves nőm! Ez itt
12   II,  XVIII|     sietett János úr a hölgyeket egymásnak bemutatni.~ ~Gróf Szentirmay
13   II,    XIX|      szobaleányaikat kiküldék, s egymásnak kölcsönösen segítének az
14   II,     XX| gordonkahangon mondva: „Tetszünk egymásnak édes öcsém, tetszünk egymásnak”.~ ~
15   II,     XX|   egymásnak édes öcsém, tetszünk egymásnak”.~ ~Kárpáthyné tehát az
16   II,     XX|          ghibellinok * egyszerre egymásnak rohantak, s a tanácskozók
17   II,    XXI|          kalapjaikkal integetnek egymásnak a mulatóka tornyából és
18   II,   XXII|        óráiban a nők meg szoktak egymásnak mondani. Hallja dicsőített
19   II,    XXV|           isten veled! Kívánjunk egymásnak jó éjt!~ ~Rudolf elbámult.~ ~–
20   II,    XXV|       kocsiból, s úgy integettek egymásnak istenhozzádot kendővel,