Kötet, Fezejet

 1    I,      I|           szeretem én azt, én már ahhoz vagyok szokva, hogy velem
 2    I,     II|     kiszolgáltatni, s ragaszkodik ahhoz az ostoba nagy könyvhez,
 3    I,     IV| kipisszegtetni nem tréfa dolog, s ahhoz úgy könnyedén hozzáfogni
 4    I,      X|          könyvvezetőnek beállani, ahhoz értesz, és legalább van
 5    I,      X|     kezdeni – ezt mondák Mayernek ahhoz értő, hiteles személyek,
 6    I,      X|          száraz hangon Teréz –, s ahhoz a nehány szóhoz nem szükséges
 7    I,   XIII|           amit életében jót tett, ahhoz képest, amit tennie lehetett,
 8    I,   XIII|          hagyják nála a borbélyt, ahhoz több bizalma van, mert az
 9   II,    XIV|          bizonyos vagyok.~ ~– Hát ahhoz mit szólsz, hogyha én neked
10   II,     XV|         minket az anyánk, mi köze ahhoz, amit mi csinálunk? Nem
11   II,     XV|         ifjú urak odahaza.~ ~Mert ahhoz, hogy az imént eljátszott
12   II,     XV|          ez így rá nézve. Lám, ha ahhoz a polgáremberhez ment volna,
13   II,     XV|         meg gunyoros természetét, ahhoz fordult kötekedő szóval:
14   II,    XVI|       neki egyenes kardot, mert ő ahhoz van szokva. Franciaországban
15   II,   XVII|        fog szaladni az agár után? Ahhoz ló kell, mégpedig jó ló.
16   II,   XVII|       nevelni, mint könyvet írni. Ahhoz nagy előrelátás, széles
17   II,  XVIII|           mind csekély lett volna ahhoz képest, amit most kért tőle.~ ~
18   II,    XIX| elválasztva a haja, kétségbeesik. Ahhoz az asztalhoz, melynél ő
19   II,   XXIV|       Találd ki!~ ~– Énrólam?~ ~– Ahhoz mégis nagyon eleven képzelődés
20   II,    XXV|      ítélt rab vérpadtóli félelme ahhoz, amit Kárpáthyné keresztülérzett!~ ~