Kötet, Fezejet

 1    I,      I|        melyre farkasbőr kacagány van vetve a szakadó zápor ellen. Nyeregkápájába
 2    I,     II|           magát egy fotelben hanyatt vetve; ámbár ez már akkor nem
 3    I,     II|        karját a karszék támlája mögé vetve –, hogy van ezeknek egy
 4    I,     IV|             kihúzta belőle magát azt vetve okul, hogy férje beteg,
 5    I,      V| Mainvielle-né nem akar fellépni, azt vetve okul, hogy képtelennek érzi
 6    I,     VI|              az alvilági páholy felé vetve hódító tekintetét. Ez ugyan
 7    I,   VIII|         pitykés dolmányaik panyókára vetve, valemennyinek tarka kendő
 8    I,   VIII|       leveleket, s karikását nyakába vetve, így ült fel ismét lovára.~ ~
 9    I,      X|             meg vitézsarkantyú * van vetve. Mikor aztán Mayer úr elvégzé
10   II,     XV|           rebegé Fanny vánkosai közé vetve magát, és azután még sokáig
11   II,  XVIII|             kockáztatott tekintélyét vetve a latba.~ ~– Bagatell, nagynéni.
12   II,    XIX|           iratot, s a pamlagvánkosra vetve magát, maga elé tartá azt
13   II,    XXI|              porosz paraszt: hanyatt vetve magát a nyeregben, térdeit
14   II,    XXI|        hófehér agarat, s egy füttyöt vetve nekik két ujjával, odavezeté
15   II,    XXI|    Szentirmayné, erős hangnyomatékot vetve az „én”-re, miután észrevette,
16   II,    XXI|           előtte, mérges nyifogással vetve meg lábaikat, s sebesen
17   II,  XXVII|             szól érzékeny tekintetet vetve Jánosra.~ ~A férj örül magában,
18   II,   XXIX|           ajtóból még egy pillanatot vetve szemével, még egy néma csókot
19   II,   XXIX|        szemével, még egy néma csókot vetve kezével a sötétség felé,