Kötet, Fezejet

 1    I,      I|    társaságában reggelig eltáncol velök, akkor meg összeveszíti
 2    I,      V|   használta azt, hanem szembeállt velök; a kihordó jól hallá az
 3    I,    VII|            Játszik, enyelg, mulat velök, mint játszanék szelídített
 4    I,    VII| tartozniok, ő sohasem találkozott velök; de azok jól ismerték őt,
 5    I,   VIII|          hogy igyál és kártyázzál velök mint nemes Kiss Mihály úr,
 6    I,   VIII|   társasággal, s oly ismerős lett velök, mintha mindig köztük lett
 7    I,     IX|       csodálom, hogy minek beszél velök, hiszen mind a ketten ellenpártiak.
 8    I,      X|          hogy az ajtón nem fér be velök, s mégsem veszi észre, hogy
 9    I,    XII|      Fannyt. Ő bizony nem törődik velök többet.~ ~Abellino vérig
10    I,    XII|        nagy sztentorral fordult a velök hozott sebészhez:~ ~– Itt
11    I,   XIII|        napjának ünnepén óhajtanék velök kibékülni. Név szerint:
12    I,   XIII|        egyszerre homlokára csapva velök, nyitott szemekkel esett
13   II,    XIV|   növesztenek, hogy öklelhessenek velök. Óh, e szarvak nagyra fognak
14   II,     XV|       mondja, hogy ha nem tetszik velök együtt laknom, és magamat
15   II,     XX|      szoktam, őket meghódítom, de velök nem harcolok, és tőlök nem
16   II,    XXV|          ha ismerős volna nagysád velök!~ ~Fanny kérdőleg tekinte
17   II,    XXV|          késő estig együtt maradt velök.~ ~Rudolf, midőn alunni
18   II,   XXVI|      köröknek. Mindenki iparkodik velök ismeretséget köthetni, s
19   II,   XXXI|         magyarul, tudjon beszélni velök.~ ~– Hahhahha! Franciául