Kötet, Fezejet

 1    I,      I|        száz forintot? – kérdé a tréfás úr. – Hát mondtam én, hogy
 2    I,     II|       melyek alá egyszer valami tréfás ember ezt a bêtise-t * írta: „
 3    I,     IV|          Ne rágalmazz! – kiálta tréfás feddőzéssel Rudolf, ki szinte
 4    I,     IV|         Mielőtt kilépett volna, tréfás esedezéssel fordult a társasághoz:~ ~–
 5    I,    VII|          Ön rossz ember – szólt tréfás feddőzéssel Eszékiné Rudolfhoz –,
 6    I,      X|        gondolva, hogy ez is egy tréfás fiú lesz – ki őket meg akarja
 7    I,   XIII|        taplót dugott a fülébe a tréfás ifjú, mely elmésség következtében
 8    I,     Sz|     bonhomme – jó (pofa) ember; tréfás, kedélyes ember~ ~bon jour –
 9   II,    XIV| gyámleányával példálózva előtte tréfás célzatokkal, mikre a lyánka
10   II,     XV|      Kellett közbe-közbe valami tréfás, közönyös anekdota is, hogy
11   II,     XV|    János úr jókedvűn nevetett e tréfás megjegyzésre. A kocsis pattogva
12   II,    XVI|    sírhoz Palesztinába – mint a tréfás közvélemény mondá – bűneiért
13   II,   XVII|         számítani, mint hetyke, tréfás ötleteknél.~ ~Aztán ily
14   II,    XIX|       fiú valamennyi között, ki tréfás ötletével az egész társaságot
15   II,    XIX| megnevezzem őt előtted? – kérdé tréfás bosszúsággal Flóra.~ ~–
16   II,   XXIV|        Te légy komoly, én pedig tréfás; de nem megfordítva, hogy
17   II,    XXV|         asszony szívén, midőn e tréfás meséket mondja.~ ~– Lám,
18   II,    XXV|        beszéltek jelentéktelen, tréfás, közönyös dolgokat. Óh,
19   II,    Meg|     ötleteit, hatalmaskodásait, tréfás kalandjait sokan ismerték;