Kötet, Fezejet

 1    I,      I|          kezd támadni a sömlyéken. Tizenkét lóhátas ember jön égő fáklyákkal,
 2    I,      I|    gyújtatott, s éjszakának idején tizenkét hajdúval nekiindult az úttalan
 3    I,      I|           nagy vízbe, hacsak ezt a tizenkét rákot itt konyhámra nem
 4    I,     II|     megegyezénk.~ ~– Holnap reggel tizenkét óra után elküldheti ön hozzám
 5    I,    VII|            sziporkázott.~ ~Mintegy tizenkét ház égett már egy csomóban.~ ~
 6    I,   VIII|        cifra sallangokban, serénye tizenkét füzérbe szalagok közé fonva,
 7    I,      X|       télen át a kályha mellett, s tizenkét esztendeig viselhet egy
 8    I,      X|    legkisebb leány is jól megnőtt, tizenkét éves volt, s látni lehete
 9    I,      X|            leánya van önnek, az is tizenkét éves már, és idestova felnőtt
10    I,    XII|            Azt hiszik, hogy ezek a tizenkét órakor ebédelő emberek nem
11    I,    XII|           azon kérelemmel, hogy ha tizenkét óráig vissza nem fog térni,
12    I,   XIII|        Tisztelem azt az erdőt! Már tizenkét esztendő óta látok itt számadásokat
13    I,   XIII|           játszák el feleségestül, tizenkét képes ábrázolatban – görögtűz
14   II,   XVII|          mulatságok, hogy János úr tizenkét parasztleányt szilaj lovakra
15   II,     XX|         hatvan választmányi tag és tizenkét tagú bizottmány, s mindez
16   II,  XXIII|  utasításul van adva, hogy reggeli tizenkét óráig semmiféle férfi látogatót
17   II,   XXIV| zászlóikkal, főbíróktól vezetve, a tizenkét nemes ifja, kik pompás ősmagyar
18   II,   XXIV|           érkezett, körülrobogva a tizenkét lovas daliától, ő maga levett
19   II,   XXVI|            megégetve. Az egész egy tizenkét kötetes kis könyvtár; amit