Kötet, Fezejet

 1    I,    VII|    megszokottól annyiban elüt, s szokatlan bájaival ismeretlen gyönyöröket
 2    I,    VII|     többen, elcsodálkozva Rudolf szokatlan magaviseletén.~ ~– Fogadjon
 3    I,    VII|        lapokra ért, melyeket egy szokatlan, rendkívüli érzelem vagy
 4    I,   VIII|          időknek volt már valami szokatlan fordulata, amely más ágakat
 5    I,      X|        mint nénjei?”~ ~Egy napon szokatlan, meglepő látogatás érte
 6    I,    XII|         és célzott. Arcán valami szokatlan hőség terült el e pillanatban,
 7    I,    XII|        keze nem reszketett.~ ~Ez szokatlan merészség. Az első lövés
 8    I,   XIII| születésnapja közeledett, valami szokatlan áhítat lepte meg János urat;
 9    I,   XIII|         nagy úr hangjában valami szokatlan elfogultság volt észrevehető,
10    I,   XIII|   eszmekörébe térni.~ ~Jancsi úr szokatlan megilletődése egy cseppet
11   II,    XIV|   agyában merő zavar volt, ennyi szokatlan fogalom és sejtés keletkeztére.~ ~–
12   II,     XV|          ara elé járulván, ilyen szokatlan beszédet ne ejtsen, kezét
13   II,    XVI|        így csak tréfa! – dühönge szokatlan rikácsolásával Fennimor. –
14   II,   XVII|        köszönjön, ami egyébiránt szokatlan fülek előtt olyformán hangzott,
15   II,  XVIII|          Rudolf barátomat valami szokatlan nagy bajnak kelle érni,
16   II,  XXIII|          hökken vissza az érkező szokatlan pongyolájától.~ ~Hanem egy
17   II,   XXIV|        De e perctől fogva valami szokatlan kedélyborongás látszott
18   II,    XXV|        meglepett volna nejének e szokatlan magaviselete, de ő nem tartott
19   II,   XXIX|    magamat. Három nap óta valami szokatlan kellemes érzés állja el