Kötet, Fezejet

 1    I,   XIII|         mellényt.~ ~Mögötte áll Palkó, a vén hajdú zsinóros dolmányban.~ ~
 2    I,   XIII|   vénültek meg mind a hárman, s Palkó most is csak úgy bánik a
 3    I,   XIII|      rivallá rá Jancsi úr; mire Palkó komikus szófogadással tevé
 4    I,   XIII|        szólt közbe a hátul álló Palkó.~ ~– Megint beszél kend?~ ~–
 5    I,   XIII|         De nagy bolond vagy te, Palkó. Hát más senki sincs itt?~ ~–
 6    I,   XIII|  szokott engem látogatni. Mi?~ ~Palkó egy ideig eltátotta a szemét-száját,
 7    I,   XIII|            No, ne bolondulj, te Palkó! – szólt tréfásabb akkordbul
 8    I,   XIII|      rossz kedvedben vagy ma te Palkó; hát az aprószentek itt
 9    I,   XIII|      monda a gyászhírrel érkező Palkó.~ ~– Ki ne ereszd a szádon
10    I,   XIII|        haladni; most félretolta Palkó kezét, könnyedén lépdelt
11    I,   XIII|  eseményt tekinté.~ ~– Gyorsan, Palkó, gyorsan! Hintót kell küldeni
12    I,   XIII|   Szaladjak? – dünnyögé magában Palkó szép kényelmesen elballagva. –
13    I,   XIII|         a figyelem, megveregeté Palkó vállát, s azután minden
14    I,   XIII|         uram, a jószágigazgató, Palkó, a vén hajdú és Vidra, a
15   II,     XV|       perc alatt ott van. A vén Palkó már ismeri, s karonfogva
16   II,     XV|       ajtaját, s nem várva, míg Palkó lebocsátja a felhágót, onnan
17   II,     XV|       nyugtalan sietséggel, míg Palkó egész tempóval kapaszkodott
18   II,    XXI|     könnyen oda lehet veszni.~ ~Palkó rögtön felugrott János úr
19   II,    XXI| elragadta a mén. Flóra, az öreg Palkó, Kiss Miska és Gergely gróf