Kötet, Fezejet

 1    I,      V|  szoknia, midőn kegyencét mint nőt látta a színpadon.~ ~Azonban
 2    I,    VII|     Kereshet mind a két fél új nőt és új férjet, és ezt annyiszor
 3   II,    XIV|       isteneknek kitűzének egy nőt áldozatul, hiába töröd rajta
 4   II,    XIV|        könnyű; embert, férfit, nőt, nehéz; ifjú leányt lehetetlen.~ ~
 5   II,  XVIII| indulat beszédessé varázsolá e nőt, ki különben oly méla, oly
 6   II,  XVIII|     hangon. Valóban sajnálta e nőt.~ ~– Úgy, úgy! Nevezzen
 7   II,     XX|  mellett ülni a szép, a bájoló nőt és víg, eleven társaságot,
 8   II,    XXI|       Először látja életében e nőt. Mit tudhatja ő, hogy annyiszor
 9   II,   XXII|   csalni, megtörni, meglopni e nőt, nem volna-e ez őrült merénylet
10   II,   XXII|    legbájosabb, a legkedvesebb nőt, egy másikért, ki annak
11   II,   XXII|   ágyánál virrasztva ezt a két nőt, kik mindegyikének annyival
12   II,   XXIV|         kényszeríteni a kedves nőt, hogy ismét mellé üljön
13   II,   XXIV|     Miért bántod ezt a szegény nőt; ha ismernéd őt, azt mondanád,
14   II,    XXV|      az a nő; a sötét a hím, a nőt világosabb zölddé teszik
15   II,    XXV|     hivé, hogy már megnyerte e nőt, s a nő azt hivé, hogy már
16   II,    XXV|      élet.~ ~Rudolf elhagyta a nőt, s alig várva, hogy Kárpáthy
17   II,   XXVI|      engedem, hogy előttem egy nőt rágalmazzanak, akit én tisztelek.~ ~
18   II, XXVIII|       szeretni. Én szerettem e nőt, szeretem most is, és sohasem
19   II,   XXXI|      tehetett semmivé akárhány nőt könnyelmű szerelemben, azt