Kötet, Fezejet

 1    I,      I|       mely véres szemeivel merően nézett maga elé…~ ~A hajdúk nagy
 2    I,     IV|          állt, a tejárus csak úgy nézett ki a kas alól; eltörött
 3    I,     IV|         vándorszínház igazgatónak nézett, s azt hitte, hogy már most
 4    I,     VI|    találkozott vele. Az ember úgy nézett ki, mint akinek az orra
 5    I,    VII|      akárhová nézni, utóbb nem is nézett sehova, hátravetette magát
 6    I,    VII|         figyelmet, s mindenki oda nézett. Rudolf maga is követé a
 7    I,    VII|          ez a Mars.~ ~És akárhová nézett, mindent más szemekkel látott,
 8    I,     IX| kasztorkalap. Képzelhetitek, hogy nézett ki. Valahány ismerősével
 9    I,     IX| cirkulárékkal * küld hozzá. Azért nézett ide bizonyosan, hogy figyelmeztessen
10    I,    XII|    kielégíteni.~ ~Konrád Liviusra nézett.~ ~– Ez a fickó velünk tréfálni
11    I,   XIII|         úr az ablakredőnyök közül nézett ki az udvarra; még csak
12   II,     XV|     haragudtak rá, mert rájuk sem nézett, de én azért szerettem,
13   II,     XV|       elhajtatott.~ ~Fanny utánuk nézett egy ideig, azután hideg,
14   II,     XV|       levelet, elolvasá. Boltayra nézett. Megint elolvasá. Harmadszor
15   II,     XV|        elolvasá, s ismét Boltayra nézett.~ ~– Ez igazán törökül van.
16   II,     XV|           bakra, onnan flegmatice nézett vissza urára.~ ~– No mit
17   II,    XVI|        keresztülment rajta, s úgy nézett egy ideig egymás szeme közé
18   II,  XVIII|         Azután meg a túlsó felére nézett a papirosnak, oda, ahol
19   II,    XXV|      kiállt az erkélyre, és utána nézett, Rudolf pedig kihajolt a