Kötet, Fezejet

 1    I,      I|        rákot itt konyhámra nem adja nagyságod.~ ~Ez célzás volt a hajdúk
 2    I,   XIII|          meg.~ ~ ~„Az isten éltesse nagyságod sokáig,~ ~ ~ ~Amihez hozzányúl,
 3   II,    XIV|             az asztaltól.~ ~– Uram, nagyságod ajánlata engem megtisztel,
 4   II,  XVIII|          érdemeim felett megtisztel nagyságod határtalan kegyelme, és
 5   II,  XVIII|          előttem állnak, de mégis a nagyságod iránti szeretet – engedelmet
 6   II,  XVIII|              Éppen ilyen idős, mint nagyságod, nem ilyen szép, de igen
 7   II,  XVIII|       íróasztal felett?~ ~– Hogyan? Nagyságod lett volna olyan kegyes,
 8   II,  XVIII| kimondhatlan hálámat ki nem fejezem nagyságod iránt. Most már kezdek rá
 9   II,  XVIII|           fogva nem éppen kívánatos nagyságod személyére nézve a hozzájok
10   II,  XVIII|      személyeket e sorozatból, akik nagyságod jóságát, érzékeny szívét
11   II,  XVIII|          találtam olyanokat, melyek nagyságod előtt kívánatosak volnának.~ ~–
12   II,  XVIII|            lesz azok közől, akikben nagyságod bizodalmát helyezheti, és
13   II,  XVIII|              Fiatal e nő?~ ~– Éppen nagyságod korából való.~ ~– És házassága
14   II,  XVIII|       észrevette nejének zavarát. – Nagyságod pöre végett méltóztatott
15   II,  XVIII|             vendégeinél szokta.~ ~– Nagyságod kerekeit? – kiáltá János
16   II,    XXI|           volna talán rá okot, hogy nagyságod úgy viselje magát irányomban,
17   II,  XXVII|           uram. Ma nagy öröm szállt nagyságod házára.~ ~– Azt tudom, azt
18   II,  XXVII|              Isten nagy örömöt mért nagyságod szívére, de jónak látta
19   II,  XXVII|            mondja, mi történik?~ ~– Nagyságod neje meg fog halni.~ ~Kárpáthy