Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|         Deboureux-t, s tudva azt, mennyire fel van ingerelve a kutya
 2    I,      V|      gyermeki szépsége bizonyító, mennyire szerették egymást szülői,
 3    I,      V|           történt nevekedése azt, mennyire szerette ő szülőit. Meglehet,
 4    I,     VI|         annak tanúságára szolgál, mennyire nem szükség énekes darabokban
 5    I,    VII|           elmondják a klubban, ki mennyire haladt már – és ha felvetik
 6    I,      X|           eldicsekszenek vele, ki mennyire haladt vállalatában, és
 7    I,     XI|         magát, hogy ki ne mondja, mennyire érdekes volna Fannynak a
 8    I,     XI| jutalmazandja meg fáradozásait.~ ~Mennyire megrezzent e szavakon Teréz!…~ ~
 9    I,    XII|        hogy a fickó észrevehesse, mennyire meg van ő ezáltal tisztelve)
10   II,    XIV|         előtt megállhat.. s téged mennyire szeret!~ ~– Tudom. Ismerem
11   II,     XV| elfeledkezett, világosan mutatja, mennyire el kellett neki a házasság
12   II,  XVIII|       nábob.~ ~Szegény asszony!~ ~Mennyire keresne menekülést e nyomasztó,
13   II,    XIX|         intéz hozzád, hogy lássa, mennyire nem tudsz neki megfelelni;
14   II,    XIX|      látszik kifejezni, azt, hogy mennyire szeretne a föld alatt lenni.~ ~–
15   II,   XXII|          Kárpáthy csak most érzé, mennyire szereti az asszonyt! Tán
16   II,   XXIV|          elmondhatja, hogy férjét mennyire imádja, többször nem szükség
17   II, XXVIII|         gondolá Rudolf magában –, mennyire szeretteték! Milyen boldog
18   II,   XXIX|           közül, lehet gyanítani, mennyire sietett a végintézkedéssel,
19   II,   XXXI|    pipázni. Képzelem, Rudolf neje mennyire örül, hogy ilyen könnyen