Kötet, Fezejet

 1    I,      I|       közepén, hogy sem előre, sem hátra nem lehet azt mozdítani.~ ~
 2    I,      I|           hogy akármerre jár, soha hátra ne merjen tekinteni a hintóba,
 3    I,      I|       terjedelme miatt fejét kissé hátra tartva, s egy nagy aranyfejű
 4    I,      I|       melyet harminckét ős hagyott hátra, kik mind főispánok, zászlós
 5    I,    VII|      hölgynek, hogy maradjon kissé hátra. Neki egy égő gerenda alatt
 6    I,    VII| keresztülkötött fehér szalag tartá hátra, a hosszú halványsárga selyemöltözet
 7    I,    VII|        lesznek mentve, s nem marad hátra más, mint ön, ekkor ahelyett,
 8    I,   VIII|         hetykeség, hol oldalt, hol hátra hajlik, pedig oly szilárdul
 9    I,   XIII|           végére Péter. Mi van még hátra?~ ~– A kegyes hagyományok
10    I,   XIII|      folyamodvány és körív van még hátra.~ ~– Mik azok?~ ~– Ez itt
11   II,    XIV|    hajdújának intve, hogy maradjon hátra, megszólítja a kézművest.~ ~–
12   II,     XV|           ifjabb és vénebb – marad hátra poharazni és kártyázni.~ ~
13   II,  XVIII|            nem marad számára egyéb hátra, mint elveszni mások gyönyörűségére.~ ~
14   II,     XX|         rejtett bosszúsággal vonta hátra magát, midőn a társaság
15   II,     XX|             s nekünk nincsen egyéb hátra, mint azon őszinte óhajtásunkat
16   II,    XXI|   elszédülten, elaléltan hanyatlik hátra nyergéből, hirtelen megragadja
17   II,   XXII|             vége!~ ~Sem előre, sem hátra menni nincs többé út.~ ~
18   II,  XXVII|             csak percek vannak még hátra, azért nagyságos uram, tegyen
19   II,  XXVII|           mert kevés szava van még hátra.~ ~Kárpáthy hagyta magát