Kötet, Fezejet

 1    I,      I|     patriarkális tekintetet vesz föl ez arc, hogy az ember atyjára
 2    I,     II| kielégíteni.~ ~– Miből? – kiálta föl dühvel Abellino. – Ha csak
 3    I,     IV|         operát, s abban léptesse föl Mainvielle-nét.~ ~– Brávó,
 4    I,      V|           hogy miért nem lépteti föl Mainvielle-nét? Az igazgató
 5    I,      V|       mellette Italianában lépni föl! A közönség hideg lesz.~ ~–
 6    I,      V|         többet, Jeanette, férjem föl talál ébredni, s meghall
 7    I,     VI|         neki fizetni, ha nem lép föl többet.~ ~Kik a cselszövények
 8    I,    VII|       ismét Iván herceget emelte föl a hír, ki megtudta, hogy
 9    I,    VII|      fognak kínálkozni.~ ~Teszem föl Debrecenben van egy nagy
10    I,     IX|         új meg új állásokat vett föl, kardját ölébe kapta, majd
11    I,     XI|           miket mások nem lelnek föl, ha aranyok halmazát adják
12    I,   XIII|    kutyapecéreik számára áldozák föl.~ ~Az utóbbi ős nagyszerű
13   II,    XIV|         az én bőrömre is szedett föl egypár milliót párizsi üzértől.
14   II,    XIV|      gondolkoznám?~ ~– No teszem föl arról, hogy holnapután már
15   II,  XVIII|         egy és más férfi, teszem föl János úr, és te szegény,
16   II,   XXII|     alakoknak, más jellemet vesz föl, az erős lelkű lesz félénk,
17   II,   XXII|       ült, önkénytelenül sóhajta föl magában:~ ~„Szegény leány!”~ ~ ~ ~
18   II,   XXIV|           Flóra csudálkozva kelt föl Rudolf mellől.~ ~– Te? Rudolf?
19   II,   XXXI|       rovására milliókat szedett föl, egyszerre koldussá lett