Kötet, Fezejet

 1    I,      I|   mellény csaknem el van takarva félig a kihajló nagy melltászli
 2    I,     II|     ezüst teakészület állt s egy félig tölt laposdad csésze, melyből
 3    I,     VI|  legigézőbb. Hosszú, fekete haja félig lebontva omlatag fürtökké
 4    I,    XII| félelmein, s mikor ijedtében már félig meg van halva, akkor pisztolyba
 5    I,   XIII|         a lyánnak az apja?~ ~Egy félig őszült ember kullogott elé
 6   II,     XV|    hirtelen felugrott az ágyába, félig befonva hagyta haját, magára
 7   II,    XIX|    fennkölt szellemet árul el.~ ~Félig habozva, félig tréfásan
 8   II,    XIX|        árul el.~ ~Félig habozva, félig tréfásan kérdezé Flórától:~ ~–
 9   II,    XIX|         ezt kitalálod-e?~ ~Fanny félig nevetve, félig sírva borult
10   II,    XIX|             Fanny félig nevetve, félig sírva borult barátnéja keblére,
11   II,    XXI|          alá éjfekete hajfürtei, félig eltakarva a kalapra kötött
12   II, XXVIII|      lovast látunk haladni a még félig töretlen csapáson. Egyik
13   II, XXVIII| férfialakot látott összeroskadt, félig ülő, félig térdeplő helyzetben
14   II, XXVIII|         összeroskadt, félig ülő, félig térdeplő helyzetben heverni.
15   II,   XXIX|         szokott, az asztalon egy félig megírt levél, melyet senki
16   II,   XXIX|            láttam, mint hajolt a félig kész hímzés fölé; láttam,
17   II,   XXIX|      kedvenc helye – suttogá itt félig magához beszélve János –,
18   II,    Meg|        Flóra grófnénak az alakja félig a képzelet, félig a valóság
19   II,    Meg|         alakja félig a képzelet, félig a valóság alkotása nálam.