Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|         tejárus szekér nem akart előle kitérni. „No várj!” – monda
 2    I,    VII|  tarthatja elé kezét, nem léphet előle félre, mert a kötelet kell
 3    I,    VII|      Azon percben ügyesen hajolt előle félre az ifjú, s az lábaihoz
 4    I,    VII|          lehetett az? Mi oka van előle rejtőzni? Nincs senki, aki
 5    I,   VIII|    levegőbe, a népség szétszalad előle, nehogy valakire ráessék,
 6    I,   VIII|      dühében vágott ostorával az előle elragadott zászlóhoz, s
 7    I,   VIII|   mielőtt annak ideje lett volna előle menekülhetni, oldalt kapta,
 8    I,   VIII|          egyszerre félreugratott előle lovával; a bika elfutott
 9    I,   VIII|       szokását, jó volt ilyenkor előle futni vagy lefeküdni, mert
10    I,     IX| találkozhatik oly helyen, hol az előle meg nem szökhetik, hol őt
11    I,     IX|         Bárcsak az ördög elvinné előle azt a hosszú sihedert.~ ~–
12    I,     XI|      megbocsátani Fannynak, hogy előle az utcán megszökött, és
13    I,   XIII|    bűvölve helyére, fel nem bírt előle kelni.~ ~Kiss, mintegy öntudatlanul
14   II,    XIV|       Abellino, hogy hová rejték előle a leányt, s néhány nap múlva
15   II,     XV| zavarhatja a beszédet, nem lehet előle elmenni semmi ürügy alatt,
16   II,  XVIII|      hogy a kedves vízió eltűnik előle.~ ~Flóra helybenhagyásul
17   II,    XXV|          Nem rejtőzhetett sehova előle. Bár legalább elébb látta
18   II,    XXV|      ideje leendett futni, futni előle, amerre lát. Most íme szemközt
19   II, XXVIII|         szilaj paripán vágtatott előle, midőn szerelemben kétségbeesett